|
|
|
| Előadó: | Váradi Roma Café |
|---|---|
| Album: | Ez van.?! |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Váradi Gyula Chang Hark Park |
|
Lee Sang Yun |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Tudom nem vagyok én sem egy angyal
De azért olyan rossz sem vagyok
Mondhatnak rám bármi rosszat
De egy biztos szeretni nagyon tudok.
Tanítottak már engem is sírni
Tudom milyen a szív mikor fáj
Egyre azt várom talán csak álom
Mikor ébredek fel már?
Sajnos azt látom, hogy ez nem álom
Ez a rideg, zord valóság.
Volt a múlt, jelen van, lesz a jövő
Nem törődöm veled bon voyage
Most hátat fordítok néked
Nem gondolok már, sohase rád.
Bántottak nagyon sokszor már engem
Nem először ér ily csalódás
Olyan még nem volt ami el nem múlt
ez is elfog múlni tán
Később rájönne, hogy most mit tettem
de akkor sajnos késő lesz már
Ki tudja meddig tud fájni?
Hidd el majd ez is elmúlik
Mikor fog arra rá jönni?
Hogy így ki mit veszített...
Olyan még nem volt ami el nem múlt
ez is elfog múlni talán
Később rájönne hogy most mit tettem
de akkor sajnos késő már
Olyan még nem volt ami el nem múlt
Ez is elfog múlni talán.
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
