|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fiáth Tita |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kétszer-kétszer-kettõ:
nekem nyolc, hogy ettõ'
kezdõdik nálad a gettó.
Milyen gettó?
Bár inkább Dzsepettó meséje,
dettó úgy van megírva,
nettó három szóval: UZI, STRICI, KURVA.
(szuicid és durva, HAHA!)
Asszed itt te vagy a fegyverrántó dzsí, mi?
Csak szerencsésebb, mint a Zámbó Jimmy,
és asszed egy Luddita mindig cicalányos,
de az én nevem Tita és nem Kukorica János.
Agygázos tényleg a nagyváros,
de a téveszméd szerintem nagyzásos,
mert ha nagyon akarom, a magyar ugar
tartogat még mást, a szarral nem fukar.
Azt mondod, sztrít, oké, riszpekt,
ahol én lakom, az sem a Nyevszkij Proszpekt.
Nálatok a jónapotok mágásigerik,
de az én szomszédaim se Vágási Ferik.
A nyócban a por az agykéreg-gyalu,
nálunk a házibortól haluzik a falu.
HALÓ! A nagyapám nem csaló,
halló-halló, a nagyapám nem csaló!
a hatóanyag mindegy, olcsón kapható
az adoma éhgyomorra,
ez Szodoma és Gomorra, nekem elhiheted,
az ihatatlanér' elviheted heted-
hetedhét határba a nõket rendre,
ha egy fejsze lenne a Czeizel Endre
tenyerébe,
lebökne, mer' beköptél a levesébe:
az utcába' a sok szegény pára apára aspirál,
egy fonalbála, egy fonalbála lett a kettõs spirál.
REFR.: Ez az íz az igazi sztrít sztriptíz,
tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,
mer' egy dili az idilli város vidéken,
a Nirvánát keresd csak a János vitézben!
(Nem Bátaszéken. Nem Jászkíséren. És nem Kecskeméten. Nem Alsónyéken.)
- Ez az orwell-i világ de válságos!
- Na, ezt hagyd abba, nem vagy te Kovács Ákos!
- Akkor: Csak csordában mennek a meccsre,
a kocsma elõtt kikötve a kecske.
- Ja, a helyzet ennyire egyszerû lett,
mióta felmerült a Nyelvterület.
De a Ráczból heccbõl, vigécen,
picit necces viccelni a vidéken.
- Ésszel! Mi lesz a Sub Bass-szel?
- Oké, nekem a Szabi kerek,
õ ma a zabigyerek,
a fasza niggerek,
a kurafik közt gyulafirátóti,
kár lenne rászólni,
én inkább csak azt akarom vázolni,
és ne legyenek emiatt Kiokushin-harcok,
nos ennyire nem husik a falusi arcok.
- Nem vagyok egy D.R.E., csak a Fiáth T.,
sem a Snoop Doggy,
itt MC Móki, meg a Homoki.
Nem Harlem, sem L.A. ahol kell laknunk,
de bár ne emellé kéne raknunk,
a place-t, ahol ülünk a járdaszélen,
na lábra, mi az ábra Bátaszéken?
Na lábra, lábra, mi az ábra Bátaszéken?
REFR.: Ez az íz az igazi sztrítsztriptíz,
tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,
mer' egy dili az idilli város vidéken,
a Nirvánát keresd csak a János vitézben!
(Nem Bátaszéken. Nem Kecskeméten. Nem Jászkíséren. Nem Jászkíséren! )
Nem zúg a nõknek finom bugyibók,
a zugivók nagy része sunyipók.
Ez itt jobbra Rába háza,
az anyjának nincs lába, áll, mint a váza.
Hé fickó! Elmarad a diszkó!
Ma a mamafuck a makk!
Ma a mamafuck a makk!
Ma a mamafuck a makk!
Disznó! Disznó!
A mamafuck a makk, disznó!
Héló!
Káin is megölte Ábelt,
aha, a nõvéredtõl kötöd el a kábelt.
Mindenki lop, de nem kartellben,
mindegy visszajut úgyis barterben.
Ha más nincs, akkor betúrod a lóhúst,
és kitúrod az állásból a futurológust.
"No future!" – mondta a teacher.
"No, no future!" – mondta a teacher.
Bár a Rotten neked hottentotta,
úgy rontod a sorsod, ahogy tanította,
ez a kotta terrakotta-
keményen ott a kobakokban,
mégis bíznak a kóláskupakokban.
A posta a rosta: az apraja-nagyja,
így vagy úgy, de mindenki feladja,
Mindenki feladja!
Sül a nõ, bár a tolószék alig ég,
szürreál a sztrít, mint egy Dali-kép.
A grandmother égett teste,
újabb fless a Grandmaster Flash-re,
egy füles, légy ügyes,
és ne veszd a fejed,
és ne nyeld be a helyet, mint az iskolatejet!
REFR.: Ez az íz az igazi sztrítsztriptíz,
tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,
mer' egy dili az idilli város vidéken,
a Nirvánát keresd csak a János vitézben!
(Nem Bátaszéken! Nem Bátaszéken! Nem is Alsónyéken! Nem Jászkíséren! És nem Kecskeméten!)
Itt az idõ ura alszik, mint a Jurassic
Parkban a masztodon, masztizik a flaszteron
a sick Miki megin', már oda se nézek,
itt mindenki bolond, vagy beteg, vagy részeg,
de nyomathatod magyarul vagy cigányul,
a real life úgyis poénná silányul
MC-lányul is, jobbra hiába festem,
és magamon röhögök Pesten,
csak magamon röhögök Pesten
csak magamon röhögök Pesten.
REFR.: Ez az íz az igazi sztrítsztriptíz,
tíz trip se kell, s lehull a keresztvíz,
mer' egy dili az idilli város vidéken,
a Nirvánát keresd csak a János vitézben!
Ez az íz az igazi sztrítszriptíz......
Jó, Kelet és hétker Péterfy Streets, jeah!
A 2024-es párizsi olimpia alkalmából írt vadonatúj dalát adta elő Pély Barna és zenekara a könnyűzenei elismerések június 8-i átadásán az A38 Hajón. A Petőfi Zenei Díjátadó nézői premierként láthatták az MTVA által a dalhoz készített klipet. A Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett, Artisjus-díjas énekes-gitáros-dalszerző a magyar olimpikonok és paralimpikonok előtt tiszteleg a különleges produkcióval.
A magyar sportolóknak és sportrajongóknak készített dalt Pély Barna a nyári olimpiai játékok alkalmából.
A Tűzzel, szívvel, szenvedéllyel című szerzeményt a Petőfi Zenei Díjátadó extra produkciójaként hallhatta először a közönség és végigkíséri majd a júliusban kezdődő, a közmédia sportcsatornáin követhető világeseményt, győzelemre buzdítva a sportolókat és összekovácsolva a szurkolókat.
Az „olimpiai induló” zenéjét Pély Barna szerezte, szövegét Veres Tamással és Pély-Nagy Évával írta. A dalhoz az MTVA készített videóklipet a jövő nagy tehetségeinek szereplésével, amely premierként volt látható a Pély Barna Band előadása alatt.
Az dal premierként hangzott el a szombaton 19:40-kor kezdődő Petőfi Zenei Díjátadón, a meglepetések fokozására vonósokkal és vokalistákkal kiegészülve adta elő a Pély Barna Band. A nagyszabású eseményen kilenc kategóriában vehettek át elismerést a magyar könnyűzenei élet kiválóságai. Az ünnepségen Pély Barna mellett fellépett A Dal 2024 győztes produkcióját előadó László Evelin, valamint közösen állt színpadra Nagy Adri, a Here We Are és a Phoenix RT.
Fotó: MTVA/Csöndör Kinga
