|
|
|
| Előadó: | 3+2 együttes |
|---|---|
| Album: | Szüreti mulatós |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 6:40 |
| Szövegírók: |
Enyedi Ernő Enyedi Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Aréna Holding |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Összegyűlt már megint nálam minden jó barát
Megkóstoljuk a pincének finom méz borát,
Kezdődik a mulatás, a lakodalom,
Roskadozva sonka, kolbász kint az asztalon.
Lám lám lám kiszáradt a szám
Hozd csak ide azt a kancsót drága cimborám
Tölts, már tölts, búsul a pohár,
Gyerünk, cigány húzd rá komám, keseregni kár.
Csapra ütöm a hordót drága angyalom.
Nem marad egy csepp se, benne én lefogadom,
Aztán pedig megcsókolom én a pici szád,
Meglátod, hogy miénk lesz a fényes mennyország.
Táncot jár a sok jó barát,
Rozi néni a fejére önti a piát,
Szép rózsám, megpörgetlek én,
Jó kedvünket megleljük a pohár fenekén.
Táncot jár a sok jó barát,
Rozi néni a fejére önti a piát,
Szép rózsám, megpörgetlek én,
Jó kedvünket megleljük a pohár fenekén.
Reggel óta szól a sirató,
Kiürült már tizenkét kancsó,
Kifizetném, ha tehetném,
De most látom csak, milyen üres, ez az erszény.
Kifizetném, ha tehetném,
De most látom csak, milyen üres, ez az erszény.
Kocsmárosné, édes Violám,
Ellopom a lányát, bizony ám,
Belenézek a szemébe,
Biztos az, hogy eljön hozzám ma estére.
Belenézek a szemébe,
Biztos az, hogy eljön hozzám ma estére.
Nótás kedvű jó ember vagyok,
Hogy ha majd a végén meghalok,
Koszorúmnak, közepére,
Azt írjátok, ez lett a sok nóta vége.
Koszorúmnak, közepére,
Azt írjátok, ez lett a sok nóta vége.
Megszöktettem én a falu legszebb lányát,
Szerelembe estünk, ősz táján,
Viselhetem most az apja összes átkát,
Mert a gólya ott kelepel a házán.
Ajjaj, dörög az ég, sűrűn esik az eső,
A ruhánk egy félbeszakadt zsebkendő,
Elbujdosunk az erdőben édes rózsám,
Hogy ha nagyon fázol, bújj hozzám.
Ajjaj, dörög az ég, sűrűn esik az eső,
A ruhánk egy félbeszakadt zsebkendő,
Elbujdosunk az erdőben édes rózsám,
Hogy ha nagyon fázol, bújj hozzám.
Holnap aztán bemegyek majd a faluba,
Megpróbálok az apáddal beszélni,
Először majd biztos nagyon nekem esik,
Remélem, hogy később mégis megérti.
Azt, hogy én a lányát, igen nagyon szeretem,
És ha mégis engedi, hát elveszem,
Enyém leszel, drága édes kisgalambom,
Mert, ha nem hát beleszakad a szívem.
Azt, hogy én a lányát, igen nagyon szeretem,
És ha mégis engedi, hát elveszem,
Enyém leszel, drága édes kisgalambom,
Mert, ha nem hát beleszakad a szívem.
Mert én a babamámat igen nagyon szeretem,
Akármi is legyen, úgyis elveszem,
Enyém leszel drága édes kisgalambom,
Mert ha nem, hát beleszakad a szívem.
Mert én a babámat igen nagyon szeretem,
Akármi is legyen, úgyis elveszem,
Enyém leszel drága édes kis galambom,
Mert ha nem, hát beleszakad a szívem.
Híres vagyok, hogy a pénzem nem sajnálom, igyuk el az utolsót,
Csak száz robot, ha elfogy én nem bánom, tartsd közelébb a korsót
Sorra jönnek a vagányok nekem is tölts cimborám,
Szegény vagyok, ugye látod, nincs is másom csak a szám.
Igyál, igyál, láthatod, hogy nem sajnálom,
Kibírja a pénztárcám.
Sorra jönnek a vagányok nekem is tölts cimborám,
Szegény vagyok, ugye látod, nincs is másom csak a szám.
Igyál, igyál, láthatod, hogy nem sajnálom,
Kibírja a pénztárcám.
Esik eső, a csárdának tetejére, éjfélt ütött az óra,
A vén kocsmáros, elunta már jó kedvünket, s rámutat az ajtóra,
Itt a házam a közelben, gyertek hozzám cimborák,
S mielőtt még elaluszunk, felnyitunk egy pálinkát,
Ej de betyár jó kedvünk lesz, azt a kusza nem jóját.
Itt a házam a közelben, gyertek hozzám cimborák,
S mielőtt még elaluszunk, felnyitunk egy pálinkát,
Ej de betyár jó kedvünk lesz, azt a kusza nem jóját.
Itt a házam a közelben, gyertek hozzám cimborák,
S mielőtt még elaluszunk, felnyitunk egy pálinkát,
Ej de betyár jó kedvünk lesz, azt a kusza nem jóját.
Itt a házam a közelben, gyertek hozzám cimborák,
S mielőtt még elaluszunk, felnyitunk egy pálinkát,
Ej de betyár jó kedvünk lesz, azt a kusza nem jóját.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
