|
|
|
| Előadó: | Ganxsta Zolee és a Kartel |
|---|---|
| Album: | Gyilkosság Rt. |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Zana Zoltán (Ganxsta Zolee) |
|
Marosi Z.Tamás (Pierrot) |
|
| Kiadó: | Private Moon Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden 100 évben egyszer születik egy akkora zseni
Mint el pibe oro, ez a világbajnok pali
A Buenos Aires-i Boca büszkesége igen a tanár
Én River-párti vagyok, de a tisztelet az kijár
Isten ajándéka egy ekkora mágus
És hogy ráadásul argentin, ez rendesen halálos
Voltak előtte nagyok már mint Pelé, vagy George Best
És ki ne hagyjam a másik argentint, Mario Kempest
De hát egyik sem kötheti a csukáját meg neki
Mert ekkora zsugást még nem látott baszdkikám senki
Aranyat ér a bal láb, aranyat ér a fej,
Aranyat ér a kéz, la mano de Dios, ennyi és kész
Pontos mint a svájci óra, a lökete mint egy ütegé
Rafinált mint Tex Murphy, ha dzsal a kapu felé
És ha még mindig nem tudnád azt hogy kiről szól a nóta
Elmondom ki az: Diego Maradona
Maradoooo, Maradoooo
Az Argentinos Juniors után jött igen a Boca
Az igazi nagy szerelem tudod, a nép csapata
Equipo de la gente, és a stadion a Bonbonera
Ott lett igazi császár a nép kicsike fia
És jött Videla, meg a vb 78-ban
És várta a nép a megváltót a válogatottban
De gyökér volt a Menotti és kihagyta a tinédzser
Varázslót, megvonva tőle a jót
Amikor nálunk azt harsogta mindenki hogy táncolj Törő
Argentínában Ő volt a menő
Jött 82, behívó a válogatotthoz
A spanyol vb, szerződés a Barcához
De agyonrúgták a tahók az isteni Diégót
Így elmaradt a csoda, mert a digók értek oda
De nem sokáig kellett várni már a varázslatra
Mert beérett az isteni csoda 86-ra
És világbajnok lett az aki a legnagyobb Schiaffino óta
Diego Maradona
A la mano de Dios gól, a plakett az Aztékban
És ezután jöttek a kibaszott jó évek a Napoliban
Mindent elért amit csak lehet
A bratyizás a Camorrával beleférhetett
Ezután megjött a motyó, a brazil kurvák
De nem lett rosszabb tőle, sőt csak egyre jobban bírták
Elment közben az idő és 94-ben
Elárulta a köcsög Havelange az elnöki székben
Eltiltás, kibaszás, gyász Argentínában
Visszatérés otthon a Boca Juniorsban
A batyutestvérrel Caniggiával együtt játszott
A kék-sárgákon alaposan meg is látszott
Hogy ott varázsolt a két legnagyobb vezér
Mert egy Diego tízezer botlábúval felér
Ha azt kérdezed ki a legnagyobb császár évek óta:
Diego Maradona
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
