|
|
|
Mint ki jót álmodott,
felébredt a város, nézd!
Írt egy új színlapot
és bekezdett egy újabb részt!
Hív egy új felvonás,
a napfény súgja, ránk itt szerep vár.
Ma úgy tűnik, hogy minden más!
Lesz még nekünk nyár!
Történt már néha úgy,
hogy hóviharra ébredtél,
s tudtad, bármerre fúj
szárnyain a forgószél.
Egyszer még célba érsz,
de addig százegy úton kell, hogy járj!
Mindegy merre, merről mész,
csak egy helyben ne állj!
Látod már, az élet meg nem áll,
ha könnyed néha sós,
vagy hozzád vág egy keserű pohár
citromlét a sors.
Vár rád száz, még meg nem ízlelt íz!
Térden állva légy, amíg csak bírsz!
Nincs édesebb az életnél,
hát éld, mit szeretnél!
Vannak úgy nappalok,
hogy továbbtart az elmúlt éj.
S bár a Nap nem ragyog,
de mégis vár egy kóbor fény.
Mert a szép ránk talál,
elég egy vágy hozzá és egy szó.
Csak hinni kell, és rajtunk áll,
hogy a jó, az milyen jó.
Látod már, az élet meg nem áll,
ha könnyed néha sós,
vagy hozzád vág egy keserű pohár
citromlét a sors.
Vár rád száz, még meg nem ízlelt íz!
Térden állva légy, amíg csak bírsz!
Nincs édesebb az életnél,
hát éld, mit szeretnél!
Mert a szép ránk talál,
elég egy vágy hozzá és egy szó.
Csak hinni kell, és rajtunk áll,
hogy a jó, az milyen jó.
ONLINE MEGHÍVÓ
