|
|
|
|
|
| Előadó: | Hobo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Leszolgáltam inas éveimet
Álltam tengerek és óceánok partján
Vándorlegényként bejártam idegen országokat,
Hogy tanuljak, ahogy illik
Szolgáltam költőket, kilestem színészeket
Szidtak rendezők, tánctanárok, korrepetitorok
Szívta fogát miattam sok jó zenész, hangmérnök
Szenvedett többféle énektanár
Szerkesztő, de nincs menekvés
Hol vagytok hőseim
Kimutat utat nekem
Vége a zenének
Mi értelme a túlélésnek
Ki az, aki ezt is kibírja
Hol vagy József Attila
Tíz év és senki sem olvassa, amit írtál
Tanításaid idáig elvezettek
Ahogy kérted követellek
De most mi legyen
Mi lesz velünk,
Mi lesz velem
Furcsa dolog, amikor az ember még a mestereit követi
Nehéz kikerülni az utánzást
Megúszni az összehasonlítást
Kaphatsz indíttatást a Kextől
Vigyort, pimaszságot, jó pózokat Jaggertől
Sistergő sorokat József Attilától
Bánat fölött mosolygó blues Muddy Waterstől
Még személyes tanácsokat is Ginsbergtől
Felszabadult szeretettel teli nevetést Fellinitől
Egy jó löketet Bob Dylantől
De arra, hogy mit kell tenned nincs minta
Gyerünk Jim Morrison mássz ki Párizsi sírodból
Ha egyáltalán ott vagy még, és gyere ide
Miket üzengettél
Elrejtőzünk a zenében, hogy felfedhessük magunkat
Befogadunk, vigyázunk rád, tűrjük szeszélyeidet
Csak vezess minket
Nézd Bob Dylan Istenhez futott, nem törődött velünk
A maga útját járja,
Nem érdekelte, hogy hiszünk benne, és hogy figyeljük őt
Senki se higgyen egy rock and roll sztárban
Hogy nézne ki Jimi Hendrix 70 évesen
És mit csinálna ezek között
Lennonnak egy hülyét küldött a végzet
Hogy kicsúfolja
Viszockij már több mint 30 éve odaát vodkázik
Tom Waits egy hintaszéken kinyúlva nyöszörög
És röhög Amerikán
Én mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, amilyen én szeretnék lenni
Ha bántják őt, az mindig én is vagyok
De ha én olyan lennék, mint te, és te olyan lennél, mint én
Nem változna semmi
Utam nagyobbik részét megtettem
Írtam, énekeltem játszottam
Mestereimet megtiszteltem
De amire várok még mindig sehol
És már alig van időm
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem
De majd ha helyet foglalok a kastély urának balján
És fogadom a zenészek ajánlkozását
Csendre intem a kutyákat
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról melyek viharban vesztegelnek az öbölben
És ő énekel majd nekem a törzsemről
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok
Hanem álmunkban jelölt meg az Úr
Akkor tudom megleltem helyemet
Sokszor nem értenek, de szerintem elég egy érzés
Elég érzelmet adni, ami elragad
És elvezet a pillanathoz, amikor a zene eléri a lelket
Lehet, hogy költőnek kellett volna lennem
De engem a muzsika érdekel
Soraimat úgy szabadítom ki magamból, ahogy jönnek
Nem okkal írok, dalaimat nem célzom senkinek
Nem álmok ezek, csupán ösvények között,
Függönyök mögött rejtőző alakok
Más korokból isten tudja honnan elő merészkedett kombinációk
Aztán dallá lesznek és nem biztos, hogy szobatiszták
De ha a zeneszerző nem érti meg,
Hogyan kell elkapni táncukat
És ha a szólista a hangszerébe szerelmes, nem a zenébe
Kicsúfolhatjuk magunkat
Nevetségessé válhatunk, még ha nem is valljuk be
Ám a mester hall minden hangot
És az emberek megérzik, hogy baj van
És nem dőlnek be
Hiába minden szép gesztus, jó frázis, pontos lépések, sodró ritmus
Gondosan kiválasztott harmónia
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek, nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik
De az egyik közülük, talán az a vidám kis törékeny
Azt ajánlja legyünk zsoldosok szolgáljunk pénzért, mint mások
Nincs abban semmi szégyen, tisztes munka az is
De másra ne vetemedjünk
A lépcső alján állok, amit eddig tettem többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom
Soha nem megyek vissza
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
