


| Előadó: | Torma |
|---|---|
| Album: | Mosolyalbum / Tulipános Fanfan |
| Megjelenés: | 1983 |
| Hossz: | 3:45 |
| Szövegírók: |
Laár András |
|
Molnár János (Torma) |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Start |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Itt látható a Sanyika
Emitt meg a kicsi Pali
Jaj, de csecse!
Muta-muta!
Nincs semmi kétség,
A gyermek egy szépség!
Dundi keze,
Bugyu-bugyu
Pici foga
Tyutyu-tyutyu
Itt meg szopik
Megzabálom!
Nincs semmi kétség,
A gyermek egy szépség!
Az arcukra mosoly ül ki:
Bu-bu-bu, de édes!
Legcukibb a Sanyika
Mert eszik, hogyha éhes!
Én már sajnos
Nagyobb vagyok
A fogaim
Mind lukasok
Semmi: cse-cse!
Se: tyu-tyu-tyu!
Nem vagyok gyermek,
Már nem szeretnek!
Rólam is készült
Számos gyönyörű kép
Egy a bajuk, hogy
Mind elavult rég!
Pa-ra-ra-pam
Bosszantó ez!
Pa-ra-ra-pam!
Nagyon ciki!
Dajng-dajng
Dajng-dajng
A tükörbe mondogatok
Tyu-tyu-tyu-tyu
Gyugyi-gugyi
Milyen csecse!
De nagy fiú!
Még sem szeretnek..!
Miért nem szeretnek?
Jaj, itt van a pici babának a kicsi keze!
Kis aranyos baba!
Hát, milye vannak nekije? A pici babának!
Haja-jajaja! Glulgu
A tükörbe mondogatom
Tyu-tyu-tyu-tyu
Gyugyi-gugyi
Milyen csecse!
De nagy fiú!
Miért nem szeretnek?
Miért nem szeretnek?
Miért nem szeretnek?



INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos