|
|
|
| Előadó: | Hatóságilag Tilos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tapolczai Attila |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Punk |
| Címkék: | Keressük! |
Eldöntötted már, hogy merre mész tovább?
Hogy ember akarsz maradni, vagy szörnnyé válsz inkább
Ha a gyűlölet járványa ellen nem vérteztek fel
Attól félek, késő, barátom, gyorsan bújj el!
Délceg ifjak feketében házad előtt gyülekeznek
Az ész csődöt mondott, lassan kihunynak a fények
Érzed már a történelemkönyv dohos szagát
Valaki nyitva hagyta a múlt sötét kapuját
Indítsd az autót, keressük meg a színes emberek világát!
Gyerünk a Dob utcába, vagy a dublini Temple Bar-ba!
Julio már vár minket a passau-i koktél bárban
Galway-ben már elkezdték a session-t a svédek
Egy norvég jenki új ízt ad a magyar népzenének
Nézem a gyermekemet, ahogy a többiekkel játszik
Nem kérdezi soha, miért olyan színű a másik
Emberek közt éltem, bőrszíntől nem féltem
Fekete, fehér, sárga, kreol, mindegyik a vérem
Akárhogy is érvelsz, nem fog változni a véleményem
Mert itt élünk kétszázezer éve
Közös a sorsunk, de nem vesszük észre
Az ostobaság újra kardot ránt
Mert a tudományos harcot rég elvesztették már
Bármennyire fáj
Az ellenséged a tükörben áll
Eldöntötted már, hogy merre lépsz tovább?
Hogy emberséged megőrzöd, vagy masírozol inkább
A saját pszichéd az egyetlen igazi ellenséged
Ha a pusztítást választod, előbb-utóbb neked is véged
Véres eszköz leszel csupán azoknak kezében
Akiknek nem érdekük, hogy megtanuljál szépen
Emberek közt élni, bőrszíntől nem félni
A fekete idegenben magadat felismerni
Ne hagyjuk a sötét múltat újra visszajönni!
Mert itt élünk kétszázezer éve
Közös a sorsunk, de nem vesszük észre
Az ostobaság újra kardot ránt
Mert a tudományos harcot rég elvesztették már
Bármennyire fáj
Vedd észre már!
Az ellenséged a tükörben áll
Vedd már észre barátom, az ellenséged a tükörben áll!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
