|
|
|
| Előadó: | Kishonti Ildikó |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Reményi Gyenes István |
|
Monnot Margueritte Angele |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Sanzon |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Üdvözlöm Önt, Milord!
Üdvözlöm, végre itt!
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít
Ne legyen bús Milord!
Örvendjen énvelem
Mindegy, hogy bármit mond,
Csak őszinte legyen..!
Én láttam Önt, Milord,
De Ön csak ment tovább,
Mint aki ott sem volt,
S úgy nézett rajtam át...
Én súroltam kezét,
De Ön végig se mért
A páncélja, a büszkeség
Tán az égig ért
A köpeny, mint uszály a vállán röpdösött
Így sétál egy király a semmi nép között
S az oldalán egy nő,
Tán szebb nem is lehet...
A szívem mint a kő,
Kemény lett és hideg...
Üdvözlöm Önt, Milord!
Üdvözlöm, végre itt!
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít
Ne legyen bús Milord!
Örvendjen énvelem!
Mindegy, hogy bármit mond,
Csak őszinte legyen!
Én láttam Önt Milord,
De Ön csak ment tovább,
Mint aki ott sem volt,
Úgy nézett rajtam át...
Nem gondolt arra Ön
Hogy minden romba dől
S egy óriáshajó idejön,
Messzi táj felől
A tündérszemű nőt
A hajó vitte el
S a Napot odafönn
Felhő takarta el
Hát ettől sírni kell,
De miért néz így reám?
Könnyet nem érdemel,
Egy tündérszemű lány
Hallgasson rám, Milord!
Hisz Ön egy nagy gyerek...
Feledje el mi volt,
Itt nálam jobb lehet..!
Félre a bút, Milord
A könnyet bízza rám!
Dalolok Önnek most
Egy románcot talán..!
Figyeljen rám, Milord!
Bánatot miért keres?
De hisz Ön sír, Milord
Nem hittem volna ezt...
Na, igazán, Milord!
Nevessen rám, Milord!
Akarni kell a jót,
S a rossz a múltba hull..!
Így kell ezt, így, Milord!
Na, nevessen Milord!
Na, daloljon Milord!
Lalala la lala,
La lalalala la
Lalala la lala
Lalala la lala
Lalala la la la
Lalalala la
Bravo, Milord!
Ez az, Milord!
Na, daloljon Milord!
La lalalala la
La la la la lala
Lalala la lala
Lalala la la la la
Lalala la la
La lalalala la
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
