|
|
|
| Előadó: | Kishonti Ildikó |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Reményi Gyenes István |
|
Monnot Margueritte Angele |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Sanzon |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Üdvözlöm Önt, Milord!
Üdvözlöm, végre itt!
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít
Ne legyen bús Milord!
Örvendjen énvelem
Mindegy, hogy bármit mond,
Csak őszinte legyen..!
Én láttam Önt, Milord,
De Ön csak ment tovább,
Mint aki ott sem volt,
S úgy nézett rajtam át...
Én súroltam kezét,
De Ön végig se mért
A páncélja, a büszkeség
Tán az égig ért
A köpeny, mint uszály a vállán röpdösött
Így sétál egy király a semmi nép között
S az oldalán egy nő,
Tán szebb nem is lehet...
A szívem mint a kő,
Kemény lett és hideg...
Üdvözlöm Önt, Milord!
Üdvözlöm, végre itt!
Künn hideg szél sikolt,
Itt tűzhely melegít
Ne legyen bús Milord!
Örvendjen énvelem!
Mindegy, hogy bármit mond,
Csak őszinte legyen!
Én láttam Önt Milord,
De Ön csak ment tovább,
Mint aki ott sem volt,
Úgy nézett rajtam át...
Nem gondolt arra Ön
Hogy minden romba dől
S egy óriáshajó idejön,
Messzi táj felől
A tündérszemű nőt
A hajó vitte el
S a Napot odafönn
Felhő takarta el
Hát ettől sírni kell,
De miért néz így reám?
Könnyet nem érdemel,
Egy tündérszemű lány
Hallgasson rám, Milord!
Hisz Ön egy nagy gyerek...
Feledje el mi volt,
Itt nálam jobb lehet..!
Félre a bút, Milord
A könnyet bízza rám!
Dalolok Önnek most
Egy románcot talán..!
Figyeljen rám, Milord!
Bánatot miért keres?
De hisz Ön sír, Milord
Nem hittem volna ezt...
Na, igazán, Milord!
Nevessen rám, Milord!
Akarni kell a jót,
S a rossz a múltba hull..!
Így kell ezt, így, Milord!
Na, nevessen Milord!
Na, daloljon Milord!
Lalala la lala,
La lalalala la
Lalala la lala
Lalala la lala
Lalala la la la
Lalalala la
Bravo, Milord!
Ez az, Milord!
Na, daloljon Milord!
La lalalala la
La la la la lala
Lalala la lala
Lalala la la la la
Lalala la la
La lalalala la
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
