|
|
|
Nézd!
Mint egy spirálforma pályán, melyen nagy kerék szalad,
Sosincs vége, sosincs kezdet, mint egy végtelen szalag,
Mint egy hólabda a hegyről, léggömb száll cirkusz fölé,
Mint egy körhinta, mely pördül, s gyűrűt ír a Hold köré,
Mint a mutatók, mik kergetik a számlap perceit,
Mint egy Föld formájú alma, néma térben forog itt,
Mint egy őrült szélmalom hajszol át az álmokon.
Mint egy alagút s a mélyén rejtett labirintus vár,
Aztán megnyílik egy barlang, ahol napfény sosem jár,
Mint egy elfelejtett álom ott a forgó ajtón túl,
Mint a koncentrikus körök, hol a kavics vízbe hull,
Mint a mutatók, mik kergetik a számlap perceit,
Mint egy Föld formájú alma, néma térben forog itt,
Mint egy őrült szélmalom hajszol át az álmokon.
Mikor kulcs csörög a zsebben, mint a fülben cseng a szó,
Talán kár, hogy máris elmúlt, talán éppen attól jó,
Mint a homokban, ha sétálsz, nyomod elmossa a víz,
Messzi dobszó száll a szélben, ujjad dobol, mind a tíz,
Falon keretben pár fénykép, mint egy dal foszlányai,
Régi nevek, régi arcok, régi napok képei,
Mikor rájöttél, hogy vége, mikor mindent beláttál,
Hogy a sárga őszi tájak mindig őt idézik már.
Mint egy spirálforma pályán, melyen nagy kerék szalad,
Sosincs vége, sosincs kezdet, mint egy végtelen szalag,
Többé sosincs nyugalom,
És egy őrült szélmalom hajszol át az álmokon.
Ez itt az ÉRZÉS!
