|
|
|
| Előadó: | Dés és Bereményi |
|---|---|
| Album: | Férfi és nő |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 3:33 |
| Szövegírók: |
Bereményi Géza |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | Sony BMG Music Entertainment |
| Stílus: | művész |
| Címkék: | Keressük! |
Azóta tudom hol a gyönge helyem,
mióta fölemelte ő a kezét, megérintett,
és elvesztettem fejem.
Azóta tudom milyen gyönge vagyok,
mióta meghallottam hangját neki.
Mit mondjak róla...? A fülbe lopakodott.
Lettem egy gyönge nő, elbolondított ő
nagyon, de jó, hogy hagyom.
Mert van egy gyönge hely,
megérintett és hej, az ott, azóta is sajog!
Hej, az a hely az ott,
azóta is sajog, nagyon!
Remegek érted...
Megállapítottam, hogy gyönge vagyok,
ha ő megszólal, vagy rám kezet emel,
mindent hagyok: a bolondja vagyok.
Megállapítottam, hogy ő az aki
megérintett engem egy gyönge helyen,
mert én hagyom, csak mert az jó nekem.
Úgy lettem gyönge én,
hogy ujjai hegyén varázst - és ezzel hatott -
varázst vitt énbelém, az ujjai hegyén, na de,
de ebből elég.
De ebből már elég,
meddig is legyek még rab én?
Ébredni kéne...
Elég egy gyönge hely, és hogy azt mondja:
Hej, ide! Hát nekem ennyi kell,
a hangja leteper, elég!
Elég a gyöngeség, és abból is elég,
hogy én egy hangra ugrom.
Megyek az utcán, szabad vagyok újra,
már nem érdekel se hangja, se ujja,
sehol a varázs, sehol a varázslat,
mondjon, érintsen holnaptól már másat.
De jó az utcán jó nagyokat lépni,
sehol a varázs, mégiscsak megéri,
legyen az aki engem már nem érint,
mondjuk bent van ő, ezért vagyok én kint.
Megyek az utcán, szabad vagyok újra,
már nem érdekel se hangja se ujja...
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
