|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Isten hozott... ...ördög vihet |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Hey, hey, yo, hey, na...)
Kettő, három, betonsivatag a láthatáron,
Istenem, mért jöttem közétek, régen bánom,
Fuck you!, a hátam mögött vízhangzó kánon,
az utat elállom, vagy inkább- vagy inkább építem,
F.A. mind befal minden ütemet, N, mint Neo,
jött, hogy leoltson, akár a K.A.,
AK 63-as, Skulo 30, ha elmúltál harminc,
baszhatod ország héj...,
szerinted mit kapsz a munkádért?
kedvenc szavaim a dráma, a remény, és a halál,
nem érted? nagy kár,
minden city felzabál ugyanúgy,
hogy nagyot álmodj, még nagyobbat szarjanak rád,
hajbakapnánk minden Forinton,
ha lenne egy baszott nagy porszívóm, tisztogatnék szorgosan,
nem ahogy az amcsik, csak okosan,
FankaFeri nem nagy kan,
de a töke fullon van
attól amit lát:
tini kurvák, öreg, bitang perverzek,
én meg családot tervezzek?,
de mire végére érsz a lemeznek,
eszedbe se jut a jövő,
szavakat sző most Ferkó,
ha célbaérnek, akár a köpőcső:
méreggel teli mondatok,
egyszer a faszomba, mindent ott hagyok,
mit érdekel, hol alszok,
a lényeg, hogy hol ébredek,
néha úgy érzem, kémlegyek
rögzítik életem,
zsigereim szorítja sarokba a félelem,
aztán nyelek: én mindig ilyen leszek,
mindegy, hogy pesti ribanc vagy kecsói lotyó,
ha bő a nyála, ma estére pont jó,
mindegy, hogy pálinka vagy Jim Beam,
amíg az húgod rajta van a dzsingin,
az öcséd meg a spangán,
aztán fordítva:
sokszor ébredek ordítva,
izzadságban tálalva,
hogy faljon fel az éjszaka,
eleinte azt hittem, hogy ha nem mész haza,
boldog leszek,
de a tapasztalat szerint egyedül szeretek elmerülni a szarral teli gödörben,
az Ördöggel szerződést kötöttem,
mindig itt figyel mögöttem...
Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yoo...)
Jelek az utcából, jelek a telepből,
tudom, hogy szemtől-szembe' még nem láttad a sorsot,
Julika, kérek még két korsót,
csináljunk egy road-showt,
szarom a kultúrát telibe:
mit szólnál, ha eltaposnák a gecibe
Legőszintébb dalod?,
hallod cigány, hallod magyar, hallod kínai,
Vitray sem nyomja örökké,
ahogy egyre több tabi kell, hogy pörögjél,
beposhadt a levegő tudatodba',
légy büszke a romhalomra,
mit az ősök hagytak nagy mellénnyel,
négy kerékkel alattam,
mégse haladtam sehova,
bassza meg a jehova,
meg Krisna,
fejemen harisnya,
dobd a lét, a két társam bár kezdő, de bevállalós,
durvábban szed szét, mint egy megrögzött anyós,
Feri inkább pimasz, nem tréfás, mint Hajós,
de legfőképpen nem új srác a dühöngőben,
mint egy porhanyós tinipunci,
az asztalomnál a Mojzi, a Szári, a Szabi, a Kuksi, a Tété, a Dzsuci, meg a Kojsz,
haver, betojsz
a style-tól,
nevetsz: nekem mindegy, de kurvára,
viszem a csajom szobára,
aztán valami lesz, (yoo),
F-A-N-K-A, Betondzsungel Jazz,
valami úgyis lesz.
Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam.... ahol nem jártam.... ahol nem jártam
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam.... ahol nem jártam.... ahol nem jártam (yo...)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
