|
|
|
Májusi eső, lágy, arany eső
puhán a nyomomban jár.
Az út olyan kihalt,
tűröm a vihart,
mert belül, itt belül úgy fáj.
Májusi eső, éled a mező,
s tudom, hogy neked se árt.
Már tisztul a fejem,
új, puha selyem
eső, te igaz barát.
Hol van az írva, hogy egyedül
csakis ő lenne méltó társ?
Hol van az írva, hogy ezután
soha nem jöhet már semmi más?
Májusi eső, lágy, arany eső,
tavaszt, új tavaszt ígér.
Már tiszta a fejem,
jöjj eső velem,
legyen ki hazakísér!
Hol van az írva, hogy egyedül
csakis ő lenne méltó társ?
Hol van az írva, hogy ezután
soha nem jöhet már semmi más?
Májusi eső, lágy, arany eső,
tavaszt, új tavaszt ígér.
Már tiszta a fejem,
jöjj eső velem,
legyen ki hazakísér!
