Előadó: | Curtis |
---|---|
Album: | Rap Biblia |
Megjelenés: | 2015 |
Hossz: | 3:35 |
Szövegírók: |
Vígh Arnold Széki Attila |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Magneoton |
Stílus: | Hip-Hop, RnB, Rap |
Címkék: | Keressük! |
Meg kellet tapasztalnom, milyen is az ereje a magánynak.
Kitaszított szenteknek harca, kóborló lelkeknek csatája.
Félárva lettem én attól a naptól, kinek az égbolt a hazája.
Te sosem voltál nekem halott, de azóta nincs többé vasárnap…
Mi lehetett a bűnöm, minek ekkora volt ára?
Tetteimben Istent láttam, és ez lett a hála?
Aznap mikor elárultál, hitevesztett lettem,
Ördögnek eladtam lelkem, nem sokat fizettek.
És fiatal szívemben mérhetetlen harag tombolt,
A keserűség miatt még a könnyem is kicsordult.
És bárki állt utamba, lelkem más lelkeket rombolt,
Álmok, ábrándok karöltve, lidérceket csonkolt.
És ha véget ér az utam, egy dolog lesz amit kérek,
Hogy éjjel temessenek, meg ne tudják, haza térek.
Csak egyetlen egy prímás húzza fejfám mellett állva,
És pirkadatig játszon, hogy a hegedűje bánja.
Mert mindig igaz ember voltam, igaziként éltem,
Láthatjátok arcomat, mikor a nap felébred.
És lehet, sok év multán senki nem őrzi emlékem,
De soraimból imádkoznak kegyvesztett estéken.
Meg kellet tapasztalnom, milyen is az ereje a magánynak.
Kitaszított szenteknek harca, kóborló lelkeknek csatája.
Félárva lettem én attól a naptól, kinek az égbolt a hazája.
Te sosem voltál nekem halott, de azóta nincs többé vasárnap…
Ahol senki se volt, senki se járt, gondolatom börtönbe zárt,
A padkán ülve várlak, míg az este lassan leszáll.
Hozzám senki sem szólt, se rosszat, se jót, és az időm lassan megáll,
A távolba merengve vártam, hogy karjaidat kitárd.
Más lesz, aki szemem csukja, díszbe öltöztetnek,
Gyászmenet a végső utam, sírnak kik szerettek.
Mert bűnösnek szült anyám és kárhozottam éltem,
Mások fényre vágytak, én meg pokol mély sötétre.
Búcsúnak maradtál a keblemen neveltem,
Feledve szerettek, temetett szerelemek.
Már csak a remény az mi meg csillanhat szemembe,
És ahogy anno, most is fűzér van a kezemben.
Meg kellet tapasztalnom, milyen is az ereje a magánynak.
Kitaszított szenteknek harca, kóborló lelkeknek csatája.
Félárva lettem én attól a naptól, kinek az égbolt a hazája.
Te sosem voltál nekem halott, de azóta nincs többé vasárnap…
Letépett virág csak viharban szállhat,
Mi szem előtt van, hidd el nem csak az fájhat.
A képzelet védi, a szívem vigyázza,
Elvittem a percig, hogy mindenki lássa.
Már érzem a végét, a dallam is fáradt,
Könnyeimet nyelem és tartom a számat.
A megnyugvás szele köt nyakamra sálat,
Az utolsó szívhangnál nincs nagyobb bánat.
Meg kellet tapasztalnom, milyen is az ereje a magánynak.
Kitaszított szenteknek harca, kóborló lelkeknek csatája.
Félárva lettem én attól a naptól, kinek az égbolt a hazája.
Te sosem voltál nekem halott, de azóta nincs többé vasárnap…
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah