|
|
|
| Előadó: | Barbárfivérek |
|---|---|
| Album: | Mennydörgés |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 5:24 |
| Szövegírók: |
Für Tibor Halpert Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Bloose Broavaz |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tibbah:
Volt, hogy vizet ittam, volt, hogy bort,
Szívesen fújnék el harmincöt évnyi port,
Egy húron pendülök, egy másikon a többiek,
Még is egyek vagyunk, én meg a földiek,
Egy sima vászon, az én filmem nem luxus, de
Minden percében ér egy újabb impulzus,
Legnagyobb közdelem az állandó magány,
Az ember kínlódik, de közben mégis vagány,
Húsz éve szól a dal, de sovány a bolt
Proli formájában élem át a rock and rollt,
Vannak titkaim is, abból nem adhatok,
A többi a tiéd, ahogy most is hallgatod,
Ropog a jég, ahogy a tüzes víz átjárja,
Fújom a füstöt, rá a szürke párkányra,
Nagyot csulázok az élet koszos medrébe, így
Bele tudok nézni a tükörképem szemébe
Deego:
Kívánj most valamit, aztán 10-zel oszd el
Ez itt MO kisgyerek, egy balkán rap poszter
Egy gitár vagyunk mind, csak épp mindenki más húron
Szoli barna testtel szörfölünk a rántott húson
Annyira zavaró, mintha elvinne a kanyaró
Hogy a fagyott szívemen nem segíthet már a jégkaparó
Mégis szeretem, hisz az annyira pazar
Mikor külföldön káromkodom, ők nem tudják, hogy magyar
Itt mindenki vidéki, max a falu tágasabb
Én is csak azért lakom Győrben, mert itt délben árnyasabb
Ha épp nincs áram, napközben lógatom a lábam
Így érzem igazán, hogy csak egy vagyok a nyájban
Ez pont annyira keserű, mint amennyire pont édes
És pont olyan hosszúságú, mint amennyire széles
Ha pénzed van tesó, a legfényesebb mécses
Egy apró sötét folt, a legszebb mákos béles
Maszkura Refrén:
Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja
Norba:
Tiszta fejjel ébredek a reggelre
Egy jó naphoz némi lendület is elkelne
Vannak közös ügyek, de az picit más,
Hogy bennem még él némi affinitás
A zene füleimnek, az profi
Az elszántság visz oda, nem a jó pofi
Jó régen itt vagyok már, mint a Szofi
A rendszert áztatom savba, mint Hofi
A saját akaratomtól függ a létem,
De nem vált mottómmá: a ki, ha én nem
Bármivel mocskolsz? na azt kétlem
Kinek tiszta marad keze, az a vétlen
Ha tudnád, honnan jövök, tudnál róla,
Hogy valósághű rapet sugároz a zóna
Nincs az a falat, amivel nem bírok,
Mint a Homie Crew, amikor írok.
Maszkura Refrén:
Cof:
Különös kedvtelenség járja be a napokat
Mialatt próbálod összerakni a kis darabokat
Minden jel arra mutat, hogy minden álmod
Esténként csak kicsi darab, porrá válik ujjaid alatt
A tegnap jobb volt, ezt mondom már rég
De a tegnapból ez lett mára? te jó ég
Olyan félelmetes mély a bizonytalan valóság
Ettől olyan elérhetetlennek tűnő, nekünk nem marad más, csak a mindennapos hazugság
Itthon otthon vagyok, de a munkában
Nem más csak egy újabb idegen
Nyelvtől függetlenül nem mindig értem, hogy mi, miből, hogyan legyen
Ez az egész olyan nekem, mint Aliznak a kábulat
Ismeretlen, mégis sok régi szarra rámutat
Járom a táncot, ahogy az élet az alávalót húzza alám, közben mosolyog a szám
Phat:
Nem olvasok kottát, pár hangszál a hangszerem,
Ha hang száll, lobban fel a hangszerelem
A zenémet az életemen játszom el neked,
Bár volt pár évem, mikor az életemmel játszottam az életem helyett!
Nem író vagyok, a vérem tinta, a kézben én a toll,
Ez nyitott könyv, tanulhatsz a hibákból, ha belelapozol,
Hazám te mindenem, mért vagyok neked semmi?
Pedig azt érzem, hogy nem akarok tőled távol lenni?
De... azért az kicsit lehúzó,
Hogy 100km-re innen, akármelyik melóért pottyan le 1000 euró,
És még kérdezel?
Hé miniszter, van bőr a képeden? Hogy 47.000?
Pedig szép itt, ha igazán megéled a napokat,
Csak kapcsold ki a rádiót, a tv-t, és hajítsd ki a lapokat,
Ez az igazi világ kisember,
És csak az nem látja meg, aki ide nézni sem mer!
Maszkura Refrén:
Vízzel is enyhült pár nap,
Bár szédített, mert láttam,
Magánnyal küzdő másnap,
Pincékbe botló bánat,
Luxus darab lett szavunk,
Palástban muzsikája,
Bortól bűzlő vasárnap,
Tüzes torkom átjárja
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
