|
|
|
Én tetszem másnak, ez nem az én hibám.
Termetem oly szép és karcsú a bokám.
Elhalványul a napfény a hajam bársonyán.
Na és, mondd, mért fáj ez most neked?
Ilyen vagyok, ilyen, ha tetszik, vagy ha nem.
Ilyen vagyok, ilyen. Nem változtatsz ezen.
Ha kedvem van nevetni, nevetek mindenen.
Azt szeretem, ki engem a karjaiba zár,
hogy mindig más, ki rám vár, az nem az én hibám.
Ilyen vagyok, ilyen. Nem változtatsz ezen.
Fogadj el így tehát, ne várj hát tőlem mást!
Mit változtat ezen, ha elmondom neked,
mi történt mielőtt lassan megismertelek?
Szerettem valakit, ő volt az életem.
Mindegy. És most itt vagyok neked.
Nincs rajtad kívül más. Mért ne hallanád?
Ilyen vagyok, ilyen. Nem változtatsz ezen.
Ha kedvem van nevetni, nevetek mindenen.
Azt szeretem, ki engem a karjaiba zár,
s hogy mindig más, ki rám várt, nem volt az én hibám.
Ilyen vagyok, ilyen. Nem változtatsz ezen.
Fogadj el így, szívem! Neked vagyok ilyen.
