|
|
|
| Előadó: | Molnár Melina |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap , hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Az este magányosan telik el,
beállnék a sorba én is, lenni most valakivel,
de csak a képed nézem, a csókod most is érzem,
az illatod a párnán, a pillantásodtól végem.
Mondanám, de minek, nem akarok több vitát,
engedlek, ha menni akarsz, nem követek el több hibát.
Csak egy mosoly és én boldog vagyok attól,
mert te vagy a boldog, ne kérdezd, az agyam hova tettem.
Lángolok belül, robbanok, egész nap ideg bennem,
mit hazudjak, látják rajtam azt, hogy valami nincs rendben.
Magaman szidlak, gyűlöllek, utállak tiszta szívből,
hátha így felejtelek, mert ez már soha meg nem szépül.
Szárnyalltam eleget a magasban, te velem voltál,
felváltottál minden drogot, italt, mikor felém nyúltál.
csak ne engedd még a kezemet, de mit tehetnék,
nem tudok megváltozni, bébi, bárcsak itt lehetnél!
Nélküled múlnak a napok, és túl fagyos az éjszaka,
bennem él a hangod, a szemed, az arcod, a bőröd illata.
Új úton járunk, hát el kell most válnunk,
de rád még gondolni kell, mert a szívem az emléked nem felejti el.
Én voltam a bolond, mert nem értettem,
éreztetted azt, hogy kevés vagyok, ez van, vesztettem.
Hidd el, te is, így szeretni téged senki,
megtanítottál, hogy nem lehet a külsőbe beleesni.
Viharban esernyőd voltam, szélben a dzseki rajtad,
rakparton a naptej, vigyáztam rád, amíg hagytad.
Akinek nótája nincsen, ez most a tiéd lehet,
de szívet nem tudok adni, inkább az enyém is vigyétek.
Tudom, bántottalak, de én csak féltettelek,
nem hiszem, hogy lesz még egy nap, amit élvezhetek.
Mézes hetek? Ugyan, csak egy estét kérnék,
nem vagyok magamnál, mert bennem az esély él még.
Emlékszem minden napra, emlékszem minden szóra,
emlékszem minden rosszra, emlékszem minden jóra,
emlékszem minden csókra, érzem a rúzsod ízét,
minden szívdobbanásod mellettem bennem él még!
Nélküled múlnak a napok, és túl fagyos az éjszaka,
bennem él a hangod, a szemed, az arcod, a bőröd illata.
Új úton járunk, hát el kell most válnunk,
de rád még gondolni kell, mert a szívem az emléked nem felejti el.
Azt hitted, ennyi voltam, és már nem érzek többé,
de a szép szavak, meg a tettek már nem válnak köddé.
A szívem, mint egy könyvet, nyitva hagyom,
megfogtad a kezem, esküszöm, az volt a pillanatom.
Első pillantásod fogom örökre megőrizni,
te vagy az első, akit nem akartam elüldözni.
Egyszerűen a nagy Ő, mindenkinek ez az álma,
de nekem már itt vagy te, nincs a szívemnek nagyobb vágya.
Hazugságoktól már nem szakad le a polcom,
te elfogadtál így, hogy néha kurva nagyot botlom.
Nem mondtam még soha, remélem érzed,
a szeretetem nem hűl ki soha, ugyanúgy édes.
Lehetsz távol tőlem, lehetsz máshol ő,
de ha a szemedben látom magam, ettől vagyok boldog én.
Lehetsz távol tőlem, érzem, ha szükség van rám,
csukd be a szemed, bízz bennem, én vigyázok rád!
Nélküled múlnak a napok, és túl fagyos az éjszaka,
bennem él a hangod, a szemed, az arcod, a bőröd illata.
Új úton járunk, hát el kell most válnunk,
de rád még gondolni kell, mert a szívem az emléked nem felejti el.
Óóó, nem felejti el.
Nem kérlek többé, hogy maradj velem,
mert mindketten tudjuk, hogy ez már, nem szerelem!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
