|
|
|
Te vagy, aki köveket görget le az útra
Én vagyok, ’ki kikerülöm és átlépem sorba’
Te hozod a lehetetlen küldetéseket
Én meg mindig azt mondom erre, hogy mindent lehet!
Azt várod, hogy borzoljam a kedélyeid
Hogy felcsigázzam mindent kóstolt érzékeid
Azt várod, hogy hanyatt eshess tőlem ma itt
Én meg azt várom, hogy fogadj el engem kicsit!
Itt járok,
de nem állok
meg van már
mire vágyok
Lesz majd még
de most ennyi
Most pont ez vagyok én
Te vagy, aki azt keresi mi legyen a téma
Hogy jól menjen a dolga pont kapóra jön a klíma
Én vagyok, ’ki életemet úgy élem,
Hogy az utánam jövők részét hagyom békében
Azt várod, hogy ugorjak a szép szóra
Hogy azt érezzem más választás nem volna
Azt várod, hogy éltessem a gondolataid
Én meg azt várom, hogy hallgass meg engem kicsit!
Itt járok
de nem állok
meg van már
mire vágyok
Lesz majd még
de most ennyi
Most pont ez vagyok én
Te vagy, aki jelmezt hord és öltöztet
Mindenkire aggatja a jelzőket
De én vagyok, ’ki a bőrömben jól viselem magam
Ha leszeded rólam a felesleget ugyanez marad
Ugyanez marad!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
