|
|
|
| Előadó: | Farkasok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Márton Kordik Zsolt |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén (Hiro)
Mikor elindulok innen az estébe le
az éjjel a pénzembe estél bele
(Bele-Bele) (Bele-Bele)
Ilyen a fele-fele-fele
Giajjenno
Miko' bemegyek a klubokba má' látom
hogy néztek, de velem nem válik valóra álom
Én a piádat azt biztos nem állom
5 forintra tartod magadat - privát a számom! (Héj)
Kellene BMW meg Benz
kellene arany ezért terpesztesz
Tiszta szégyen amíg érzem
már nem ott álltok kint a téren, régen
Figyelem a szemedet, amikor figyeled a kezemet
hogyan húzom a pénzem ki
Mondod a neved, az Jessie.
De igazából nem vagy egy gruppi
Nem vagy te kurva, csak sok volt a plasztika
meg a speed meg a kóla
A laszti ma, tudom nálatok ez egy taktika
ezér' jöttél el éjjel a hakniba
Mi van Magdika? Dik a száját, milyen ruhába jöttél?
mint a Lady Gaga. Mire teszed magad?
Hogy az összes rapstar beléd szaladt?!
Jégből vagyok, neked írom ezt a dalom(dalom)
Tudom a képem nálad kin van a falon (falon)
Amiért dolgoztam én neked nem adom (adom)
Meg a betegségeidet el nem kapom (kapom)
Refrén (Hiro)
Mikor elindulok innen az estébe le
az éjjel a pénzembe estél bele
(Bele-Bele) (Bele-Bele)
Ilyen a fele-fele-fele
Mr.Busta
Engem nem érdekel
hogy hányan mondták meg azt hogy: Ki vagy
Mert a divat amit követsz
az a számlámra az jócskán kihat
Nem tudtam hogy a szád az gumi
tudom az a Gucci, igazából turi
Menjen a buli, de hozzad a pénzt
tudom hogy te majom, belőlem élsz!
Ez van a fejedet adod, a zsebem meg halott
egyetek nagyot, a más pénzéből én is fizetek
jókat iszok és nevetek, a nevetek: A bunkó, menők!
De nálam 0, lehetek kula vagy lehetek király
De én leszek neked az eltelt hiány, itt van az irány!
Várnak a gyárak, nem csak a klubok
menő manó, pillangó, rövidet nem húzok
Idd meg a dzsinát, mutasd a többit, húzzál innen (húzzál innen)
fizesd a csekkem, nincs már ingyen
Ebből lesz szép prada ingem, megetetlek drága kincsem
nem leszel már Elit szinten!
Tudod nekem ez a lóvé dolog halott (halott)
Tudom mikor mondtál igazat meg nagyot (nagyot)
Tudom szerinted most én vagyok a farok (farok)
Pedig megin' csak az igazamat kapom (kapom)
Refrén (Hiro)
Mikor elindulok innen az estébe le
az éjjel a pénzembe estél bele
(Bele-Bele) (Bele-Bele)
Ilyen a fele-fele-fele
Minden éjjel te figyeled hogy merre megyek
azt hiszed hogy elveheted, mindenemet, én nevetek
Tudod a nevemet...yée
Refrén (Hiro)
Mikor elindulok innen az esté be le
az éjjel a pénzembe estél bele
(Bele-Bele) (Bele-Bele)
Ilyen a fele-fele-fele
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
