|
|
|
Hideg űrből rideg lények irigyen nézték túl sok éven át
Hogy miképp élünk, s mitől félünk, ki az, ki számunkra a jó barát
Idegen élet vette célba az ember földi vagyonát
És eljött a nap, mikor senki sem számított rá, összecsapott két világ
Félelemnek jeges marka szorítja a szívedet
Menekülve a halál elől mentenéd az életed
De rá kell ébredj, nem bújhatsz el, egyedül semmit nem tehetsz
Hát nézz szembe az ellenséggel, és harcolj, harcolj, hogy szabad lehess
Mert mikor a lét a tét, s a túlélésért küzdenél
Nem maradhatsz egymagad, mert a két világból egy marad
Küzdj, ne félj, soha ne add fel, ne add fel
Bízz, remélj, hited ne hagyd el, ne hagyd el
Ha világodat más is akarja, és sorsodat a markában tartja
A győzelem majd azon dől el, hogy érte mit teszel
Óh, hova tűnt, hol az ég? Nézd, a porfelhő elfedte rég!
Betakar a hamu, vér, az ember élet nem ennyit ér
Van remény, ha elhiszed: együtt legyőzzük a végzetet
Védjük meg az életet! Veled többé már nem félek
Mert mikor a lét a tét, s a túlélésért küzdenél
Nem maradhatsz egymagad, mert a végén csakis egy marad
Küzdj, ne félj, soha ne add fel, ne add fel
Bízz, remélj, hited ne hagyd el, ne hagyd el
Ha világodat más is akarja, és sorsodat a markában tartja
Úgy dől el a küzdelem, hogy tiéd a győzelem
Ha mindezt elhiszed, hát jól teszed
Mert eljön majd a nap, mikor e két világ valóban összecsap
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
