|
|
|
|
|
| Előadó: | B the first |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rizner Dénes Pély Barna Péterfi Attila |
|
Pély Barna |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
Ki mondja meg, hogy mi a jó, vagy azt hogy nem
Melyik út helyes és melyik nem.
Ki mondja meg, hogy melyik út lehet jó,
hogy miért nem hallok ma igaz szót
Vagy hogy kiben bízhatok, és kiben nem
Tudom, hogy mindig lesz ilyen….
…igen, lesz ilyen
Ki mondja meg, hogy mi a jó, ki mondja meg, hogy mi nem
születésem óta a vállamon viszem
a súlyokat cipelem egyre sötétebb az alagút
valahogy mindig alakult, messze még a katapult
de zuhanok, ejtőernyő nélkül, olyan kicsi minden fentről,
hogy bele szédül, az elmém szinte más világba repít el
minden másodpercet gyorsabban veszítek el
lepereg a film, de a képkockák kiégtek
pont annyit értek pénzben mint amennyit éltek
ki mondja melyik út a helyes és, hogy melyik nem
a hibákon javítanék de nem tudom, hogy melyiken
a suliba megmondták, hogy senki nem leszel
diploma kell mert a tömegben elveszel
ki mondja meg, hogy mi a helyes döntés és mi nem
kit érdekel a válasz én csak követem a szívem
Bárki is az: -Ne mondja meg!
(Csak követem a szívem)
Ha épp lábujjhegyen lépkedek
(mikor követem a szívem)
És a félelemben elveszek
(hogyha követem a szívem)
Bárki is az:-ne mondja meg!
(Csak követem a szívem)
ki mondja meg, hogy mi a szép ki mondja meg, hogy mi nem
születésem óta én csak a szememnek hiszem
el azt amit lát, amit a fülem hall,
amit megérez bőröm amit a szívem vall
én nem illek közétek nem akarok olyan lenni
amilyen ti vagytok mindenkinek megfelelni
én csak álmodok ébren és nem értem
hogy hova tűnt el az a sok szép fiatal évem
ki mondja meg, hogy mi az ami helyes és hogy mi nem
hogy kiben nem bízhatok meg és, hogy kiben igen
ki mondja meg, hogy mi a rossz, ki mondja meg, hogy mi a jó
egyszerűnek tűnik pedig bonyolult a kirakó
kérdőjelek helyett csak azt teszem amit érzek
máshogy látod ugyanazt pedig ugyanazt nézed
ki mondja meg, hogy mi a helyes döntés és mi nem
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
