|
|
|
| Előadó: | MC Papa és a Handa Banda |
|---|---|
| Album: | No LiMiT |
| Megjelenés: | 1999 |
| Hossz: | 4:07 |
| Szövegírók: |
Ádori Péter |
|
Németh Gábor |
|
| Kiadó: | Premier Art |
| Stílus: | Rap ; Hip Hop |
| Címkék: | Keressük! |
1.
Sztár leszek én egyszer tudom, érzem -
gondoltam még úgy 54-ben.
A hajam akkor dús volt, fitt voltam és erős
- de mára csak a csontod és a dumád maradt velős! -
Összement a testem, kihullott a hajam,
remegnek a lábaim és alig maradt fogam,
de az élet szép és az én időm eljön,
ha szerencsém lesz, nekem minden bejön.
Mert én jó úton vagyok, hogy sztár legyek,
a kisujjamban vannak az új slágerek:
a Hangyaboyz, a House, a Mamouse, a rap,
de egyik se lesz nálam híresebb.
Mert én nem ijedek meg a technotól,
csak a fogsorom pörög a tempótól.
És ha a discok várnak, én ott leszek,
majd bámulnak a csábító hostessek.
Refr.
No LiMit, ó baby nincs határ,
itt van a nagypapa, ő most a sztár!
Lepi a sok pipi, örül a nagypapi,
indul a nagy buli, nincs akadály.
No LiMit, ó baby nincs határ,
amíg a zene szól, ő meg nem áll.
Ő csak táncol és bulizik,
amíg a ketyegő jár.
No LiMit, baby nincs határ!
2.
Sztár leszek én egyszer, a világhírnév közel,
az összes jó csaj majd engem ölel.
Ismerik a nevem keleten és nyugaton,
helikoptert veszek, nem megyek én vonaton.
A Balaton partján veszek egy telket
és az unokámmal nyomjuk a rap-et.
"A nagyapó egy szöveg ellő szövegelő,
ki szöveggel lő, mikor szövegel ő."
A sikerből már szeretnék harapni,
de megkértek, a fesztivált azt hagyjam ki,
mert nem lenne fair a sok ifjúval szemben,
ha közéjük egy ilyen nyugdíjas menne.
Hát mit mondjak, megkaptam rendesen,
nem csoda, ha elhagyott a kedvesem,
de ettől én még sztár leszek, higgyétek el!
Jönnek majd a bulik és csak ez érdekel!
Refr. (2x)
No LiMit, baby nincs határ! (3x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
