|
|
|
| Előadó: | MC Papa és a Handa Banda |
|---|---|
| Album: | No LiMiT |
| Megjelenés: | 1999 |
| Hossz: | 4:15 |
| Szövegírók: |
Ádori Péter |
|
Németh Gábor |
|
| Kiadó: | Premier Art |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1.
Mint a Szabadság-szobor New York-ban,
várhattam egy nőre és csak szobroztam.
Most a csaj késik, vagy siet az órám?
Fogalmam sincs róla, így hát megiszom a kólám.
Már 1 hete is van, hogy legutóbb láttam,
itt várt rám a nő ebben a koktélbárban.
Egy aranyos kis szende hableány -
szőke tincsekkel a homlokán, hö!
Gyönyörű formák és micsoda alak,
ilyet még nem pipáltak a kínai falak.
Egy nősköltemény, olyan volt az egész,
egy szerelmes dalt játszott a zenész.
Én megszédültem és megkértem a kezét,
mondhatja a csirke, hogy a házasélet nehéz.
Mondtam neki: esküvő, vagy viszlát,
na válassz!
És itt van végre, na mi lesz
a válasz?!
Refr. (2x)
"Már 1 hete csak a magára gondolok,
na meg arra, hogy a szerelem az jó dolog,
hiszen akkora a charme-ja a magának,
hogy én be se merem mutatni a mamának."
2.
Kibogoztam nehezen a titkodat:
te esküvőt akarnál, na de titkosat,
mint egy randevú valahol a ligetben,
a család nélkül legyünk csak mi ketten.
Miért e savanyú a szülő?
Vagy zavar, hogy a vőlegényed őszülő?
Én szerintem legyen rendes esküvő,
no szmoking, de öltöny meg nyakkendő.
Vendégek az unokák, az unokatesók,
a boldogító igen és utána a csók -
az a csók! A csóka elájul, ha látja,
csak mereszti a szemét és a száját tátja.
Az unokám majd büszke lehet újra rám:
"Az a dögös tyúk az új nagymamám!
Nagyapó szedte fel az egyik bárban
és heteken át szenvedett, a választ várta,
hogy:"
Refr. (2x)
Már alig várom a nagy napom,
mikor meggyűrűzhetem a galambom.
Néhány nap még eltelik és nősülök,
csak attól tartok, véletlenül fölsülök.
Rossz, amit a lelkem előre érez,
ha az anyakönyvvezető majd téged kérdez:
"Férjedül nagypapád akarod?"
Félek, hogy újra azt hadarod, hogy:
Refr. (3x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
