|
|
|
Phorte:
beszlopáltad a szikrát és vágod má baszok rád
nálam nincsen válassz szokj rá, csak egy irány azt szopjá
szervezz és lopjá, ha nálam kutatsz csulázok rád
nem vagyok pénzes, habár reppel bárkit sunázok már
...kettőt fordítok a záron
kizárom, azt ki nincs velem, a ház mától kilincstelen
nincs jelen, csak jövő jövök durva cuccal, de legál
pofám retkes -bazmeg- reszkess téged azzal delegál
hogy száz évre még be nem áll..városom lakatlan
mégis tesó körülöttem körülbelül rakat van
a fanokra kattan minden szó, mit rekedten
üvöltünk és tudjuk jól, hogy mit tettünk mi le ketten
fosztjuk...és nem osztjuk a kamut
míg nekünk hideg beton nekik posztjuk a pamut
elhoztuk a hamut, amiből felépült páncélunk
törjük az utat a tudat alatt van pár célunk
refrén:
kizárom a külvilágot, kizárom azt ki nincs velem
kizárom azt a faszt, aki rég nincsen az én szintemen
kizárom, aki nagyba adja, kerázod, de rettenet
bezárod a bazárod, ha én kirázom a reppemet
quasy:
megforgatom a szavakat és forradalmat szabok
elszórtan megfordulok itt meg oldalakat hagyok el
mondják a faszok, közben az eredet torzít
máshol a repptől a szegénységbe egy utca porzik
hanyatlás...amit ti adtok kifelé
ha nem megy, akkor hagyd a picsába a szakmát..kifelé!!
kizárom a külvilágot, és szertefoszlik minden
amikor a papírra vésem, hogy mi is van itt benn
element szinten, és ez az én szándékom
hogy, akkor is, ha nem leszek zene kövesse árnyékom
mögöttem pár féknyom, pedig ez féktelen
még szétszedem a porondot, aztán mondhatod ég velem..
a zenét égetem, így forró lesz itt minden cucc
az én merényletem, mer azt hiszed, hogy mindent tudsz
szíven szúrt történetek, megvárom míg elfutsz
fenn a színpadon nyomod szarod, spanom így elbuksz
