|
|
|
te vagy az éber én, a sötét világod közepén.
a magányholdad ölelget, de nem hagy elég türelmet.
fáj, ahogy lépsz tovább anélkül,
hogy felkelnél és jársz az úton, ami körbeér.
és nézed, ahogy bejön a hó és a sok vendég.
kérsz tőlük színezést, de ami jut az épp kevés.
fáj, ahogy lépsz tovább anélkül,
hogy felkelnél és jársz az úton, ami körbeér.
felkeltenek álmaid,
követnek árnyaid,
letörtek a szárnyaid
és vágynak rád vágyaid,
vedd már észre őket!
ellentétekből szőtt takaród lerántva rálóg a sarkokra,
körömszaggatva és nem akarva, de tartozol magadnak örökre.
Kellemes hosszúhétvégét és békés ünneplést kívánunk!
