|
|
|
Verse:
Egy Feketeerdőn át futok,
és nem látom a csokifenyőtől a tortát.
Habfelhők gyűlnek fölém.
Meggymagra harapva zsebemben
kinyílik a kés, már-már feladnám,
pedig közel a krém.
Rájössz majd, hogy hiányzik még valaki,
jól esne pár bátorító szó,
mert egyedül még a torta íze sem jó.
Ref:
Az élet úgy csodás,
ha van melléd egy társ,
ki meghallgat, ha baj van.
Ki tudja mi ez a vonzás?
És miért hagyod úgy lásson,
ahogy eddig senki más?
Rumpocsolyába meggymagot hajigálunk,
kergetőzünk a fák között,
szívünkbe boldogság költözött.
Nagykanállal habzsoljuk a krémet,
tudom minden titkod, Te meg az enyémet.
Nincsen is rá szó, hogy így milyen jó.
Ref.
Az élet úgy csodás,
ha van melléd egy társ,
ki meghallgat, ha baj van.
Ki tudja mi ez a vonzás?
És miért hagyod úgy lásson, ahogy eddig senki más?
Az élet úgy csodás,
ha van melléd egy társ,
ki meghallgat, ha baj van.
Ki tudja mi ez a vonzás?
És vért is adna, mert nullás,
bár talán ez egy kicsit túlzás.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
