|
|
|
| Előadó: | Majka |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mennyi lehettem?
Úgy 14, mikor már visszaköszönt egy agilis tükörkép.
Gyerek voltam, tudtam mégis azt, hogy baj van.
Zseton nélkül csak nevetnek majd rajtam.
Apa nem viselte jól, tudod a változást.
Rendszerváltás, új törvények, meg utálkozás.
Ő még Gazdálkodj Okosanon nevelkedett,
most meg Monopolyt játszanak a nagy emberek.
Aki eleget lopott, az privatizált,
aki eleget sz*pott, az meg agonizált,
a félig bátor mindig ironizált,
de az ország nagy része inkább illuminált.
szóval, itt voltunk mi akkoriban kölykök.
Iskolából utcáról-utcára meg a börtön,
Amit el lehet, azt vedd el, de rögtön!
Velünk együtt nőtt fel ez az ösztön.
Refrén:
Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden más.
Aki tegnap fontos, mára elfelejtem már.
Nem számít többé, úgy válunk köddé.
Lehet, hogy fáj, nem is emlékszem majd rád.
Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép.
Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép.
Nem számít többé, úgy válunk köddé.
Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek rám.
Mennyi lehettem?
Úgy 27, mikor már azt gondoltam nem kell nekem segítség.
Stabilan működik az életem, a cuccom,
Jól haladok előre tudod az úton.
Persze sok pénzbe került az, hogy tudjam,
hogyha a nagyok szólnak fentről,
akkor kuss van, (kuss van)
de szembe köpni magam, hogyha úgy van,
Úgy sose tudtam.
Mennyi vagyok most? Vagy 36.
így már nagyjából leszarom azt, ha leszólnak.
Mostanra megtudtam a dolgok mitől mennek,
és az eredmények csak munkából lesznek.
a családért, az elvekért küzdeni kell,
de ez az ország nem lesz sosem az a hely,
ahol én hátradőlve milliókat számolgatok,
úgyhogy míg élek, jönnek bizony újabb dalok.
refrén:
Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden más.
Aki tegnap fontos, mára elfelejtem már.
Nem számít többé, úgy válunk köddé.
Lehet, hogy fáj, nem is emlékszem majd rád.
Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép.
Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép.
Nem számít többé, úgy válunk köddé.
Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek rám.
Hallom minden szóban,
érzem minden csókban,
gyászban, életekben,
egészben, részletekben.
Még egy ránc az arcon,
jobb lesz már elfogadnom.
a fele eltelt,
egy pillanat volt csak épp.
De még annyi minden vár.
Refrén:
Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden más.
Aki tegnap fontos, mára elfelejtem már.
Nem számít többé, úgy válunk köddé.
Lehet, hogy fáj, nem is emlékszem majd rád.
Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép.
Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép.
Nem számít többé, úgy válunk köddé.
Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek ránk.
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
