|
|
|
| Előadó: | Essemm |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Essemm Kovács Norbert Boros Tamás |
|
Essemm |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén
Nem hallod,hogy szólok,
Nem látod a képet,
Nem tudod ki voltam,most lépek.
Ne sajnálj még semmit,
Neked szól a nóta,
Úgyis erre vártál régóta.
Neked írom ezt a dalt,
Eltűnt az a lány,aki nekem táncol minden éjjel,
Neked írom ezt a dalt,
A fények nekünk égtek,lehetsz bárhol,
Most te maradsz és én nem.
Neked írom ezt a dalt,
Még mindig érzem az illatod a szélben,
Elszállt a reményem.
Neked írom ezt a dalt,
És ha magam sem értem,sokat reméltem,
De én most léptem.
Verze.1
Sír a gitár és szól a dalunk,
de lehet-e tudni azt,hogy merre haladunk?
Én azt vettem észre,hogy amit nem kapunk meg,
Az kell, és ami jön, az nem.
Ilyen voltál te,és ilyen voltam én,
Egyensúlyozunk a boldogság peremén.
De ha valakinek lépnie kell,inkább legyek én,
Hiszen a vágynak égnie kell.
Ugye emlékszel? A tintám a neved írja,
Keresek olyat aki mellettem ezt bírja.
Hova lettek azok az idők amik voltak?
Bekötött szemű Cupido-k sírnak a porban.
Oooha,Oooha
Gyorsan szedem a lábam,mégis visszafog a testem,
Mert ilyen ha "láv" van,az emlék a fejemben veled,
olyan,mint mikor mindig nyár van,
de beköszönt az amit nem vártam.
Refrén
Nem hallod,hogy szólok,
Nem látod a képet,
Nem tudod ki voltam,most lépek.
Ne sajnálj még semmit,
Neked szól a nóta,
Úgyis erre vártál régóta.
Neked írom ezt a dalt,
Eltűnt az a lány,aki nekem táncol minden éjjel,
Neked írom ezt a dalt,
A fények nekünk égtek,lehetsz bárhol,
Most te maradsz és én nem.
Neked írom ezt a dalt,
Még mindig érzem az illatod a szélben,
Elszállt a reményem.
Neked írom ezt a dalt,
És ha magam sem értem,sokat reméltem,
De én most léptem.
Verze.2
Több dal,több íz,nem kell a fájdalom,
Most léptem, cső,peace majd jön még pár dalom.
A gondok száma átlépett az átlagon,
Több tíz,de az idő gyógyít,rád hagyom.
Most léptem,neked írom ezt a dalt,
Körbevett sokminden ami téged megzavart.
De az nem vetted,nem hallottad,hogy mit mondtam,
Hogy a közös sorsunk csataterén kint voltam.
Mondd,hogy mért fáj?Mért fáj még mindig?
És mért döntöttem így,hisz nem mondom,hogy ne hisztizz.
Mert nem hallom,nem látom,nem hallom,nem látom,
Egy árkot aki bírhatatlan valósággá váltott.
És figyelj!
Nem hallod hogy fúj a szél?
A dalt viszi,mint a ring a szíved,úgy remél.
Úgyhogy itt van,de eddig valahogy nem ezt szántam,
De beköszönt az amit nem vártam.
Refrén
Nem hallod,hogy szólok,
Nem látod a képet,
Nem tudod ki voltam,most lépek.
Ne sajnálj még semmit,
Neked szól a nóta,
Úgyis erre vártál régóta.
Neked írom ezt a dalt,
Eltűnt az a lány,aki nekem táncol minden éjjel,
Neked írom ezt a dalt,
A fények nekünk égtek,lehetsz bárhol,
Most te maradsz és én nem.
Neked írom ezt a dalt,
Még mindig érzem az illatod a szélben,
Elszállt a reményem.
Neked írom ezt a dalt,
És ha magam sem értem,sokat reméltem,
De én most léptem.
Neked írom ezt a dalt,
Eltűnt az a lány,aki nekem táncol minden éjjel,
Neked írom ezt a dalt,
A fények nekünk égtek,lehetsz bárhol,
Most te maradsz és én nem.
Neked írom ezt a dalt,
Még mindig érzem az illatod a szélben,
Elszállt a reményem.
Neked írom ezt a dalt,
És ha magam sem értem,sokat reméltem,
De én most léptem.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
