|
|
|
| Előadó: | Beszterce ostroma (Daljáték) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
|
Tolcsvay Nagy László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | daljáték |
| Címkék: | Keressük! |
(Lengeffyné):
Micsoda nagy fölbolydulás!
Pedig ugyan, nincs is miért…
Mióta világ a világ,
Minden férfi egyet kért.
(Pruzsinszky):
Mivé lenne ez a világ,
Ha nem volna huncutság…
Se kis etye…, se kis petye…
Egykettore elunnánk!
(Lengeffyné):
Mi az, hogy így? Mi az, hogy úgy?
Szeretni kell, így vagy úgy!
Néha kicsinyt férjhő megyünk,
Attól még meg nem halunk!
(Pruzsinszky):
Szép is volna ez a világ,
Ha mindentól meghalnánk,
Ha egy kicsit lefekudnénk,
Sok durák csak prédikál,
Dobnák is a földet ránk!
Míg én a kedvemet toltöm,
Írott malaszt, bús morál,
Nyomát se leltem a foldön!
Lengeffyné:
Égi erkölcs, szűz erény…
Nem láttam olyat még én…
(Együtt):
De ha volt egy puska a színpadon,
Az mindig elsült a végén.
Úgyis csak színház a világ,
Maga útján meneget,
Nem más ez, csak komédia,
Addig játszunk, míg lehet.
Mert az Atyaúristen
Is akarja, annyi szent!
Másképp nem teremtett volna
Ennyiféle sok mindent.
Ha nem szeretné a drámát
Itt a világszínpadon,
Rég agyoncsaphatott volna
Mennykőjével, de nagyon!
Mi az, hogy így? Mi az, hogy úgy?
Ha így, ha úgy, nem nagy kár!
Szeretni kell, amíg lehet,
Több is veszett Mohácsnál!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
