|
|
|
| Előadó: | Rímbiózis |
|---|---|
| Album: | Nyelvcsalád |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 4:55 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az élt csak, ki az észnek idegent is észrevette,
csak vedd az ész- és szív-lelést szélesebbre.
Az élt csak, ki az észnek idegent is észrevette,
had vesszek el most a ...
LoT:
A város élő szintér, csak a tömeg könyv szerint él,
A city sok öltönyt összeint, nincs közte köztekintély.
A restibe füstöl a gyárszleng, és néhol mindent gyász leng be,
csak a kövek tudják meg, hogy hány álszenttel állsz szembe.
A szeméthegy megdöbbent, több rendbeli károk.
Mikor 5 perces buszra várás közben meditálok.
Töprengeni kár, hogy erről ki meg ki nem tehet,
minden eszme megdől ha az elvek kimentenek.
Közös-tabuözön, nincs már, hogy csak úgy köszönj.
Kopott kapuk között vibrál az akut közöny,
pedig az éji város minden emléket félig átmos, minden
részlet meséket rejt, most semmi sem célirányos.
Büntetlen modellezhetsz, mint egy műterembe,
mintha egy esti séta ünnep lenne, merülj le benne.
Csak kutass holmijában, hol lyukas, hol hibátlan,
ha az utca koordinál, akkor csak utas és holdvilág van.
Ref.x2
Mert tudod vár a teszt, ki igaz utat jár.
Mindig lesz más ki mutatványba kezd, úgyhogy dúdold bátran ezt:
El nem tévedek, amíg kísérnek a részlet-mesék,
amint lenyűgöz szépsége a tudat szárnyakat növeszt.
Lx24:
Gyakran nem elég csak egy szín, ahogy elmetszi felszínt,
a szemet megedzi, ha részleteket felszít.
Csak stencilt feszít és készül a képzelet-graffiti,
a két szemed se hiszi, hogy az életed de piti,
nem a végtelen repíti, csak mint egy inga leng.
Csak az unalom visszahangzik, nem ritka szleng.
A sok birka meg, mindig egy irányba halad,
de hiába a szavak, ha nem csinálnak nyarat.
De merj kiállni magad a tények megvilágítanak,
s feleleteket lesz majd egyik másik alatt.
A miértekre kiélezve izzaszt az agytorna,
csak magadra haragszol ha lefáradsz a szavaktól ma.
Ismeretlen síkterepen betű-vetűletek,
neked ez meddő elit, ettől elüt kerületed.
Szemüveget ad a lét min a tudás fénycsíkként halad,
ismeretlen területek újjáépítés alatt.
Ref.x2
Artone:
A szemem odaszegezem, nem szegem a fejem félszegen le
nem veszthetek több időt vérszegényen vesztegelve,
csak az él aki figurát merészre vette
Ki az észnek idegent észrevette a többit a középszer ette meg
Én beleszeleteletek mindent egy nyelv-észleletbe
felélesztem akkor is ha a részleteket a penész megette
A háttérzenét akarom hallani rásúgok forró szövegeket
át-érteni az utcakövek alatt púposodó gyökereket
Gyönyörködni idegen nőkben mint egy színes fesztiválon
de nem csak úgy ba#@ni vágyón mikor a kasznit megkívánom.
Ahogy egy mosolyba beleremeg minden arcideg vibrálón
hosszan elődőzni az apró asszimetriákon
Céltalan séták, rámtelepülő épületek, pikírt színek
ki az ablakon se néz ki hogy felébredjen ki csípi meg?
A Hummer-limóból kilógva a lány viszkit liheg,
míg én a kibicek közül lazán kibiciklizek.
Ref.x2
NB:
...mikor zenével baktatok fülembe’ hé nem tesz el félre kép,
az útról ezer dolgot értelmezek ezerféleképp.
Míg ezen tényleg elagyalok itt, hogy ez egy kép regény,
ha a táj nyereményeként lép a fékre nem veszett még remény.
Csak vezetnék be végre hé’ hogy veszett véleménnyel rég
nem leszel vég ítélet, míg nem vezetett élre tény.
hogy csak egy porszem vagy a lét között lekötözött végletén,
ellébecolok életek közt miértekkel üldözött képletén.
Hogy mondjam végleg én ezt érzem ezeken élek és ég
és föld a különbség kérdés mit teszek-e félegészség.
2 sör után egy cigivel, hogy ezeket még lekéssék
elmesélő szemeim nem lehet csak eleve tévedés rég.
Olvass a részletekbe a feleletér ne készség,
vezéreljen csak kövess hogy mennyi szemetet érne véssék
az eszükbe együtt alkotunk egészet mind itt laktatok,
így körbe jár a kirakós haza fele ütemben mikor zenével baktatok fülembe.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
