Nem hoz lázba

Gege:
Már nem hoz lázba, hogy a szöveg szellemesen kellemes-e.
Nem jönnek ellene sem, hisz sokaknak kell e mese.
Nevesse el magát bárki! Ne vesse el ép elvét, de
vétel! Az értelmét elvétve épp elvéted.
Nem hoz lázba a bláz, meg hogy bepaliz vagy aláz
bárki! Ne harizz, de ez csodaország, mint Aliz,
mármint, ha látsz nézd meg micsoda országban élünk?!
Az orr-idea orchidea, de a szánkban halíz.

NB:
De itt csak a písz hoz blázba nem a napi
szarok ha megint a gáz kell csak habízz.
Meg hogy mától csak abba bízz ha,
keresel találsz csak hajtson mindig a láz.
Ha megaláz is vér kötelez ebbe sok birka mér kaparász.
Nem kell beparázz, de mit mértek? ez idő! vétesz.
ha nem hoz lázba engem akkor is érdek feszítővé tesz a rap,
nem számít hogy meg értesz-e, csak létezz!
Szívből csinálom, nem hoz lázba hogyan hoz mennyi lét ez.

Ref.
Minden nap új szeánszba fogsz,
Hogy másokat lázba hozz.
Mit építettél annak nem volt váza,
De ez így engem nem hoz lázba!
( De ez így engem nem hoz lázba! )

Artone:
Nem hoz lázba kinek az erő a póráza
habzó szája a szavakat mint csöves az aprót rázza.
De ha az élet tarkón vág majd hiába kapkodtok hátra
egymásba kapaszkodunk mind mint a marokkó pálca.
Nem hoz lázba hányan lájkolják a posztod,
ha a villanyt rámoltják leszek az utcákon lámpaoszlop.
… amíg széklábon lábadoztok
szárnyat bontok a zenére, te csak rágd a száraz kosztot.

LoT:
Ne süketelj többet, már fejfájások jönnek rám.
A meséd döbbent rá, hogy nem vagy, csak önreklám.
Ugyanez jön értem a plakátról eltökélten,
egyből vérszemet kapok, de ettől még nem lesz több pénzem.
Bevált a maszlag, mézes mázas madzag,
Waccap, a kamatszag az észnek gátakat szab?
Én hátra ülök, a bank nagy tanár, ettől ma szektás vagy,
Bármit úgy előad, hogy az első pad elsápad.

Ref.

Peety:
Engem nem hoz lázba, a látszatoknak széle
a szavaitok szállnak csak, mint a por a szélben.
Alázatot kértek, de ez a tiszteleten túlmutat,
mert én közönyt aratok, majd török magamnak úgy utat,
hogy nem hoz lázba, semelyikőtök holt dala,
mert hidegebb vagyok, mint a hold sötét oldala.
Szósörétek oltanak, hidd el te van rá ok,
mind fájdalomról írtok, bár csak hitelbe kaptátok.

Lx24:
Én, mint a lázbahozhatatlan, nem veszem a kesztyűt fel.
Zenénk átlagos szavakat, rímekkel megtűzdel,
nekem rap-tűz kell, amit hévvé átszabok magamban,
így nem látszatokra adva töltök majd egy űrt fel.
De majd azzal lázba hoztok, ha eltértek az átlagostól,
kiszakadva a tártkarokból beintve a közöny berkének.
Egy terv kéne mi több, mint a világ erőtlen nevetése,
mit e kor gyárt, az nem hogy láz, de egy hőemelkedés se.

Ref.