|
|
|
| Előadó: | Rímbiózis |
|---|---|
| Album: | Nyelvcsalád |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 3:35 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
NB:
Ezt a stílust az érzi ki körbe tekint.
Oda bent, hogy a szíved ilyeneket pörget-e kint,
amit fölvetek hidd el csak műfaj szerelem
mi nem egy görbe tükör által csal tőrbe megint.
Felénk ez meg, így nem tudom hány árkot ássak
annak ki azt hiszi a magyar rap káromkodás csak.
Megvárom hogy lássak többet is ebből.
Manapság úgyis az fut be ki megteheti zsebből.
Így azt kérdem az igazi hova ment,
a Témába némán elszállnak az évek.
Bár az igazi vagyonunk ami odalent él,
nem mit előllünk elzárnak a széfek.
Így csak adogatom a szavakat ha szakad ezeket feszegetem
mondhatsz bármit ha várnak az érvek.
viszem a hitem így dobom az ütemet eszüket teszik el
nem remeg ezen a tegnap míg a mának beszélek.
Ref.x2
A hip-hop megmarad, aki ezt vallja: rokon.
és üget ütemeken, ballag dallamokon.
Aki érzi ezt, az tudja jól igazán,
arra szólít a szám, hogy: Hidd el, hogy a hip-hop megmarad!
Peety:
A zenénk olyan egyveleg van benne sztolics- és royal is.
naja – de miért vagyok a műfajhoz lojális?
A képlet túl bonyolult, hogy csak így megold itt,
de míg a föld geoid a repp nekem szteroid.
bár - hogy mi ez az érzés, ötleted sincs.
Igaziak vagyunk, szerintünk a tömeg nem kincs,
erre az összes legyint, de ez nem futószalag,
ha kiadunk valamit, annak nincs utószaga.
Álmokat ültettem, mik a dobok közt kinőttek
és máig védenek akárhányszor is lőnek.
rám - ezek fantáziátlan önképzavarosok,
de nehogy azt higgyék, hogy erre töltényt pazarolok.
Egy életem, egy halálom
mind arra teszem, a zenének meghálálom.
Teljesíti nem egy álmom, így más sem tagad,
a repp ép testében, szép lelkében a hiphop megmarad!
Ref.x2
Gege:
A hip-hopban a cuccunk míg az i-n a pont,
addig hozunk majd igazit naponta.
Kilazít a flow-val a három rímposztor itt.
Az is lehet real, ha csak raksz egy impro sztorit,
és így bármikor szól a beat, szórabír.
Egy jobb holnapért csináljuk, nem kell órabér!
Az igazi ingyen van, nem kérdjük hol a jatt?
Más drágábban méri a cuccát, mint a kőolajat.
Csak szárnyaljak, a repp minden szél.
A száj hallgat, csak a szív beszél.
Mi azért jöttünk, mert már lírából a real kijár,
a szakma úgy megbolondult, mindenki Lear király.
A repp nekem nem hobbi, Flector!
Nem kell reflektor, se dicsfény, se pletykalap.
Siker, vagy kudarc? Nekem egy kalap,
mert bármi is változzon, tudom hogy a hip-hop megmarad!
Gege&Peety&NB
Felétek elv beszél? De itt szembeszáll a szembeszél.
A reppről szentbeszéd? Akkor imádkozz a herpeszért.
A hamist kente rád, mielőtt még kezdenéd,
mert megtorolja magát, ha nem tiszteled a reppzenét.
Az irányelvünk annyi: Légy real, eredeti!
Arra öltjük ki rá nyelvünk ki a kamut eregeti.
Tisztaszívvel törünk be, lépj be a körünkbe,
más tán csak kitaszít, mi nyomjuk az igazit.
Ref.x2
NB
Amíg bírja a garat, amit veret a beat, a rap beretta-flow
teret ad, amit teremt igazi parák.
Ha te neked alap a töredék eladó kerete tereken az ipar ág,
csak a körökön át örök harag, a korokba ragadó konok emberekbe török.
Mi dereng, ha dörög ide lent tökölök, köteleket tolok
a sorok a cselekbe csorogva cselekvő savakat csapom.
Mégis dísz ez neked - csak az háborúzik rap-pel ki a peace-hez rekedt,
mer' egy bolond nem százat csinál, hanem tízezreket.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
