|
|
|
| Előadó: | Rímbiózis |
|---|---|
| Album: | Nyelvcsalád |
| Megjelenés: | 2014 |
| Hossz: | 2:32 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
NB:
Elég szánalmas, hogy manapság már az is elég
ahhoz hogy befuss, ha elég talpat nyal,
mint egy rég meghalt angyal.
Elnyel a szleng tenger átlapoz tereken,
nem kell tehetség elég a pofád a posztereken.
Ahhoz elérd, elég tré! így meg is mondom,
akkora kamu vagy tőled szakad már ózon réteg is.
Mi a faszom ez?! Kiélezett az elv öreg tőre,
10-ből 9 mc szarik minden feltörekvőre.
Elég lehangoló meg szégyen hol járnak,
ezek megmaradnak a magyar rap szégyenfoltjának.
Én meg hypo-val mosom a szád, míg rá nem eszméltek,
a valódi rajongóid polcán hány lemezt mértek.
Elég kínos már így is,
hallgatnom a szarod bátya az még hagyjá’, hogy rím sincs.
Esélytelen a tisztulás a kábaság, ha fürdik
a rap-edtől leiszom magam inkább a sárgaföldig.
Lx24:
Neked a lájkban mért siker az ego-alapanyag,
kicsi imidzs-menedzsment a beton falak alatt.
Zenéddel tizenéves szívekbe is belophatod magad,
lelohasztó szavak, minden rap-pótló szempontból,
hogy UG néven a sok ingyen gettósznob technót tol.
Nem segít ha az életedet film ként nézem,
de nem találom a helyed a rím-térképen.
-jah, mert nincs! - Csak a tömeg jól lásson,
ahogy a sztár ár jár és szöveg-forgácsol.
A közhelyszótártól lopott ötletmorzsákból,
amivel hetente eteted a nagyérdeműt és ha
benyomást is érsz el csak aranyérszerűt.
Gege
Ez nem oltás, csak egy egész szakmát (nya)fog át.
Rímeket pazarulok rád, de ez neked ajándék,
és ajándék flownak ne nézd a fokát.
Nem mondod apádék, pénzelték reppügyekben a Padret?!
A vagyonukból nagyon bunkó gengszter születik!
Mióta megbasztunk a reppbe, olyan tripla X-faktori
vagy. Ez hullazsák a te tetemed tesszük el itt
a flowban, mert minden cuccunk tisztarím factory!
Sir, te lennél, aki förtelmesen szőrtelen, Hé?!
Meg a legnagyobb defekt vagy a földkerekén!
Bár a kesztyűt is fölvehetném, oltás flowt veszek föl.
de csak azért ütnél meg mert én vagyok a főnyeremény.
Peety:
Mégis, hogy gondoltad, hogy az arcomba mászol?
Mondtam a spanodnak párszor, azt mondta rádszól,
hogy ez tré repp, ó uram most ments meg!
Mert annyi a playback, mint egy Fenyő Miki koncerten.
De hogy gondoltad, te meg a repp - ebből megélsz?
Megjelensz egyből leégsz, nem lesz a szövegtől egész,
hiába mesélsz, kevered az ug-t a mainstreammel.
Inkább gondolkozz, ha tiéd nem a miénk miért rímel?
Láttuk az egod akkora nem fért fel a színpadra,
de a koncerted egy celeb Tv-stáb sem vizslatta.
Egy pillanat - elcsúsztál pár nagy nullán, nos
három ezer ember elég lenne már a hullámhoz.
Reménykedj, hogy a csajod vágja a szöveged.
Nyugodtan utálj, most ezzel nem vagy közelebb
ki kérte hogy utánozz? Úgy is hiába kaparnál,
mert annak születtem, aki te lenni akartál!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
