|
|
|
| Előadó: | Tessék |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bori Tamás |
|
Bori Tamás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rock |
| Címkék: | Keressük! |
bev.:
Álom-porral – Szálló hóval – Éjjel jönnek – Titkos szóval…
verze1:
Kicsi szárnyak – csoda-lebegőn
Nem ezt vártam – itt a heverőn
Színes függöny mögött kitalál
Fel az égbe – sose kiabál
Lámpa pislog – kezem hideg és
Nyitott ablak zörög – hol a kés?
Ez egy barlang – vagyis a szobám
Fura hajnal – hol van a kutyám?
Megijedt, vagy csak a denevér
Aki frászt hoz arra aki él?
Na de itt van – néz engem
Hülye állat – csúnya a pofád
Egér-angyal – tudom, anyukád
Szerint szép vagy – ahogy magam is
Mire várunk? – ott egy kicsi, friss
Egyedüllét – vagy egy pici pók
Gyere, edd meg – aztán a rolót
Kinyitom, hogy mehess utadon
Ne körözz itt – röpülj szabadon
Mé’ nem indulsz – Tényleg ne csináld
Gonosz angyal aki sosem áld
Te is félsz – vagy tévedtem
ref.:
Még nincs kész, de éjjel vár
Széjjeltép – és körbezár
Szárnyamból pár tollat tép
Kell egy tánc – ha szállni már – nem tudok rég…
verze2:
Gyere táncolj – velem denevér
Legalább te – szemed velem él
Nem utállak – talán szerelem
Nekem értsd meg – ez a szerepem
Kinyitnám én – lassan a szemem
De már nem megy – vagyis nem merem
Elolvadt már – közben a világ
Nincsen holnap – megesz anyukád
Kiokád majd – hogyha jól lakott
Nem akartam doktort – se papot
Na de kérlek – bízz bennem
Csak a tévé – csak a monitor
Ami béklyóz – ami zakatol
Szobafogság – vagy egy menedék
Ami itt van – csak már nem elég
Nem is horror – csak a híradó
Amit nézek – na de mi a jó
Büdös francért néz az emelet
Hozz egy hurkát – de ne véreset!
Oké, értem – ez a mi bajunk
Kicsit félünk – aztán támadunk
Denevérem – denevérem…
ref.:
Még nincs kész, de éjjel vár
Széjjeltép – és körbezár
Szárnyamból pár tollat tép
Kell egy tánc – ha szállni már – nem tudok rég…
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
