|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem hívlak már. Jól tetted így, Attila:
kamasz szemed és fonnyadt bajuszod hadd pihenjen örökre itt a lila domboldalon
s szétroncsolt, lecsukott szembogarad ne nézze többé fájón,
mint járnak úri fogatok lucsok úton
s a pernye hogy esőz a gyáron
s miként lesz mindig másé az öröm –
mert különös nép lakozik e tájon,
a kisbírónak előre köszön,
s kész dáridón urát hogy felköszöntse,
míg lőre-borba fúl az ős közöny –
hiába volt a versek vér-özönje, testednek jobb már, hogyha így rohad:
e kornál nem durvább a föld göröngye,
és nem keményebb a tehervonat vaskereke Babits Mihály szívénél.
Mert görcs, bolond görcs lett a gondolat vak városunkban,
mely reszketve él még, de új vezér felé görbed a háta,
vagy dunyhái alatt kushad, míg éjfél után az őrület csapatja járja,
s felbérelt, hitvány, fokosos bitangok garázdálkodnak szerteszét
s a gyáva polgár lapul.
Fúhattál riadót undornak, félelemnek és közönynek –
becsapott, hogy ne sírj, a kiadód,
azt mondta: tőled kétszer annyi könyvet adott el, mint amennyit eladott,
s mikor rájöttél, nem tudtad a könnyet elfojtani –
mert nem volt olvasód, nem kellettél!
Álirodalom kellett, buta regények s szemét darabok kellettek nálunk,
amíg a lehelet lassan kifogyott tüdődből
s a póz, a drága, a csibészes, mit mint gyermek hordtál, lehullt,
és agyonkínozott fejedben az őrület vert tanyát.
Bútoros szobák közt csavarogtál, havi negyvenért,
és kávéházak füstös páholyában ültél,
kit senki nem hív és nem ért.
De most elmentél s mint golyót a fában hagytad szívünkben minden szavadat,
s oly messze vagy tőlünk, túl a halálban,
hogy bennünk csak a borzalom maradt, meg napjaink sötét gyászmenete,
míg felzokogunk,
európaiak a sok turáni közt e fekete földön.
Aludj hát; aludj:
víz meg ég nem volt még lágyabb és kékebb, mint e bús délutánon.
Aludj, mert jobb nem élni itt e földek között,
hol fáradt zsellér izzad nyáron s a téli szél tört ablakokon zörget,
hol szolgáknak már nyakkendő a járom.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
