|
|
|
Hol hálál az éjjel, cinegemadár,
a nagy lábad ujján kedves violám,
mér' be nem jöttél, cinegemadár,
féltem az uradtól, drága violám.
Nincs itthol az uram, cinegemadár,
folyópatakra ment, új hidat csinál,
jó lova van annak, hamar hazér,
jaj lesz neköd rózsám, hogyha nálam ér.
Rossz lova van annak, nem ér ma haza,
ej, filkózhatunk rózsám, egész éjszaka.
Hol hálál az éjjel, cinegemadár,
hasad alatt a bokorban, szívem asszonkám,
mér' beljebb nem jöttél, cinegemadár,
az uradtól féltem, drága violám.
Ha így félsz, minek élsz, cinegemadár,
távozz tőlem, van már, aki vélem hál!
Csóri kanász a dombon játszik a botjával,
ne menj arra kisleány, megfogja szoknyádat!
Nem fogja meg a szoknyám, elszaladok tőle,
azér' a kis malacot ellopom előle.
Megfújom a furulyám lenn az erdő szélén,
hallod-e te, angyalkám, hálótanya végén?
Hallom, kedves angyalkám, ne tehetek róla,
szomorú szép szavadra nem mehetünk oda.
Nem köll nékem a kanász, csak a felesége,
annak se más egyebe, csak a feketéje.
Nem köll nékem a kanász, csak a vacsorája,
annak se más egyebe, de csak az abált, jó paprikás, finom szalonnája.
Ez itt az ÉRZÉS!
