|
|
|
| Előadó: | Funktasztikus |
|---|---|
| Album: | Táncdalok, sanzonok, melodrámák |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 3:11 |
| Szövegírók: |
Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Funkton |
| Stílus: | underground rap |
| Címkék: | Keressük! |
/”Még itt a nyár, de langyos már a napsugár, és odakünn egy régi dalt dúdol a szél.”/
A város peremén földszinti erkély.
Rozsdás korlátjára dőlve fürkészem a reményt.
Én a falnak beszélek, neki mesélek.
A lelki szegénynek a falak beszélnek.
Én a falnak beszélek…
(beszélek, beszélek!)
Én a falnak beszélek…
(beszélek, beszélek!)
Elázott porfészek – édes otthonom.
Csak bőr a csontokon, lerágott tollvégek.
Csalódtam az álszent anyaszentegyházban,
amióta maga Luciferrel élek egy társasházban.
Az ördög nem alszik. Akkor ki horkol?
Unalmamban csigákat tekergetek a tüdőszűrő-behívómból.
Egy vagyok csupán a szomorú bohócok közül,
a sasszézó füst a százas égő körül.
Ami fontos nekem, azt egy kezemen meg tudom számolni:
a boldog napjaim, a cinkelt lapjaim, a hazug szavaim,
a szerelmeim, a szeretteim, az igaz barátaim…
az nem véletlen, ha vétkezem. Nem fogok megváltozni.
Vállam nyomja szüntelen,
vállam nyomja szüntelen,
vállam nyomja szüntelen,
hogy egy szürke világba nem színvaknak születtem.
Csészetartó linzer, garzon teafilter.
Úgy rappelek, hogy kigyullad az olcsó, kínai pop-filter.
Az idő csak szalad, az ablakom alatt a sakálok vonyítanak.
Összefolyik az külvilág, az üvegek torzítanak.
Ön- és közveszélyes, kirekesztett eretnek;
a társadalom inkább hisz egy delírium tremens-nek.
Fák illatozzatok, jégvirágok, az ég-világon semmi nem zavar.
Ha már meghallgatni senki nem akar,
én a falnak beszélek,
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Vagy a falak beszélnek?
Vagy a falak beszélnek?!
Magától elindul egy régi lemez a teszlán.
A nikotintól besárgult ujjaim között a pennám.
Elfújom a gyertyát a kulcslyukon át, a gyehennát.
Szelek szárnyán szárnyal a Szaharában egy szerenád. (Hallod?)
Fuldokló legyet mentek ki a levesemből,
máglyát rakok a szoba közepén a felszólító levelekből.
Ha házhoz jönnek majd, kék rabszállítóval,
csak ülök a kádban csendben két hajszárítóval.
Én a falnak beszélek, neki mesélek.
A lelki szegénynek a falak beszélnek.
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek!
Én a falnak beszélek…
beszélek, beszélek! (...)
Vagy a falak beszélnek?!
Agorafóbia.
Beszélek, beszélek…
Az MBH Bank Gourmet Fesztivál zárónapján a kulináris kalandozások és a színházi műfaj improvizatív elemei elegyednek a közönség előtt formálódó gasztro-kulturális élménnyé. A Flódni című előadás „alapanyagait” két összetevő adja: egyrészt Stahl Judit gasztronómiai szakértelme, másrészt neves színészek improvizációs talentuma, a produktum pedig egyedi és megismételhetetlen.
Amit láthatunk, az egy „improvizációs gasztroszínház, sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal” – meséli Stahl Judit, a Flódni előadás megálmodója. A recept pofonegyszerű: elegyítik a színházi rögtönzést, a gasztronómia kultúrtitkait és a hajdani zsidó Budapest történetét. Aztán az improvizációs műfaj négy kiváló színésze tálalja a nézőknek Stahl Judit főztjét. „Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl. Az előadást – melynek szituációs ötleteiben jelentős szerepet vállalt Stahl Judit lánya, Stahl-Bohus Hanna is - egy kiváló színészgárda viszi színpadra, így az MBH Bank Gourmet Fesztivál programhelyszínén az improvizációs színjátszás kiválóságai, Jordán Adél, Stefanovics Angéla, Kálloy Molnár Péter és Szabó Győző lépnek majd színre.
Fotó: Gourmet Fesztivál
