|
|
|
Az ajtóm előtt egy téli reggel
Álldogált egy csöpp kis ember
Rettentő komoly
És talpig alkohol
Vacogott az Istenadta
A kabátját már rég elitta
Tán azt se tudja hol
Ó, ördög és pokol
Bemutatkozott szép illedelmesen:
Szegfű Barnabás
És eldadogta ő szíve bánatát
S hogy miért ez a látogatás
Szóval itt lakik ő a földszint hétbe
És kidobta a felesége
Mert fizetésnapon
Berúgott nagyon
Bízva messze híres jó szívembe
Csakis, csakis azért zörgetett be
Hogy még az asszony dúl
Majd nálam meglapul
Bűnös nőszemély, mit tettél vele
Ó, szegény száműzött
Minden mondatát megkönnyeztem én
Szörnyű sorsa szíven ütött
Érdekes, de bárhogy szántam
Nem soká volt vendég nálam
Hamar odébb állt
S a gyors búcsú okán már sejtem is mért
Szörnyű módon megszomjazott
De tőlem csupán vizet kapott
És arról ő már régen leszokott
Utoljára szeptember 12-én!
