|
|
|
Túl az Óperencián
Rám találsz majd,
hittem, rám találsz majd
rám találsz majd,
tudtam, rám találsz majd
régen gyakran volt még,
hogy a reggel könnyezett
utcákat lusta eső szomorított
nem tudtam
eső nyelven hív a lassú szerelem
de nekem készülnöm kell,
annyit tudtam.
Mert rám találsz majd,
tudtam, rám találsz majd.
És megtaláltál
rám találtál.
Nem kérdem láttad-e
a madár röptét a nap felé
ki fél a sárkánytól,
hogy jön majd értem.
Nem kérdem riasztott-e
hétmérföldes messziség
üveghegy csúcsain túl,
mint a mesében,
én már nem kérdem.
Rám találtál, hol senki még nem.
Rám találtál, ott senki még nem.
Sajnos az élet gyakran
gyorsabb, mint a szerelem
tart-e még perceket
számodra készen?
Sajnos a földet
nagyon ritkán lakják angyalok.
Remélem, egynek én jó vagyok
Hisz rám találtál...
Mert rám találtál...
Rám.
Augusztus 10. Budapest Park
