|
|
|
Idehallgass, Isten! Valahogy elkerültük egymást.
Szeretnélek üdvözölni mégis.
Nekem azt mondták, hogy nem vagy. Elhittem, hiszen
Azt mesélik, hogy csak kitaláltak…
Sajnálom, ha nem igaz, látod, én hitetlen,
Ez az én hiszékenységem!
Vajon megsértettelek vele? Ezen gondolkoztam
Tegnap kint, a fedezékben.
Gránátok fütyültek, csapkodott a ménkű,
Bújtam volna előlük, és hirtelen
Nagyon egyedül maradtam… hm...
Milyen jó lenne, ha volnál,
Már ettől is könnyebb lenne kicsit.
Ha kezet foghatnánk ebben a pokolban,
Ha arcod megmutatnád, én csak annyit mondanék:
Prózában: Örülök, hogy találkoztunk, Uram!
Köszönöm, hogy nékem jelet adtál,
Ahogy csillagként az égen felragyogtál. Hm...
Ma éjjel menni kell – tudom -, parancs hangzik majd,
A csatához én egy éneket hoztam:
A Hazáért, hogy hazaérjek Hozzád
S hogy ne féljek – ha ismernélek… hm...
Hol vagy, hol vagy most, Uram?
