|
|
|
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk mi délben,
Forró nyári napban és havazó télben,
Este is hazudtunk, de legfeljebb csak éjjel,
Akkor is csak önként – kéjjel…
készpénzért, hazudtunk hozomra,
Hazudtunk, a szép szót vígan tékozolva,
Hazudtunk parancsra, az igazat mélyen rejtve,
Mélyen – a pártkönyvekbe…
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája – köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hazudtunk mi reggel, hazudtunk este,
Hazugság lett életünk csontváza és teste,
Hazudtunk magunknak, magunknak és másnak,
Hazudtunk az országnak és az
Egész világnak!
Ki hiszi el nekünk, hogy őszintén bánjuk?
A feloldozást most kitől kell várnunk?
Szavak szolgája – köteled a bánat, ezért
Magadban keressed, ott belül kell fellelned,
Ha van bocsánat!
Hol áll most gyilkosod, merre néz a fegyver?
Mielőtt lelőne, előtte agyonver!
Nyakadon a kötél – embertelen század!
Ez lesz mindőnk sorsa, ha kinyitod a szádat…
