|
|
|
| Előadó: | 1956. Aki magyar... (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György Gryllus Dániel |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Másnap, szerdán reggel, por, ágyúszó és szenvedés,
Mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett,
Mert nem állt többé szobor a csizmában.
Csütörtök, lázrózsák mindenki arcán,
Földvári már kedd este elesett a Rókus előtt,
Szemközt az iskola padlása, felfegyverzett gyerekek.
Péntek, még több vér, tankok a ligetnél,
Az ütegek torkolattüzeit nézem éjjel, és borzongok,
A szörnyű szépség most nálunk is megszületik hat nap,
A kénezett arcú halottak apró csokorral mellükön a járdán,
Köztársaság tér röplapok, szorongás, szemem előtt kis tétova szivárvány.
Ölelkezés az írószövetségben, mert csomagolnak, s indulnak haza,
Feltépett sínek és torlaszok, fölöttük a szabadság liliomillata.
Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc és ötvenhat,
Egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen,
De bármi történjék is, boldogság, hogy megértem.
És újra péntek, a Dunánál állunk,
A nap áttör füstön, ködön, talán sikerül minden,
S az alkonyat bíborbrokátja Zsuzska lenszőke haján.
És szombat, a hajnalban csupa reménység,
Estére tudni, nyakunkon a kés,
A keleti szemhatár mögött mocskos felhők,
Nyugatról álszent röfögés.
Mentünk a kétszázezerrel, nem bírnék több börtönt,
S ha nem is jön velem, Árpád óta bennem él az ország,
Minden völgyét, meg dombját ismerem,
Akkor is hazám, ha távol lesz tőlem,
Eddig sem ápolt, s ha más föld takar, mit számit az,
S mit számit, ha fiam majd „dad”-nek is szólít,
S nem lesz magyar.
Mi elmaradt, azt húsz, vagy száz év múlva
az ifjúságtól mind visszakapom,
Ők látják majd, hogy az előszobákban a kabátom még
ott lóg a fogason.
1956, sem emlék, sem múltam nem vagy, sem történelem,
De lényem egy kioperálhatatlan darabja, testrész,
Ki jöttél velem az irgalmatlan mindenségbe,
Hol a semmi vize zuhog a híd alatt, melynek nincs korlátja.
Életemnek te adtál értelmet, vad álmokat éjjelre,
És kedvet a szenvedéshez, meg örömet,
mindig te fogtál kézen, ha botladoztam, magasra emeltél, s nem engedted, hogy kifulladjak vénen.
1956, te csillag, a nehéz út oly könnyű volt veled,
Oly réges-régen sütsz fehér hajamra,
Ragyogj sokáig még sírom felett.
Díjjal ismerte el a szerzők munkáját a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete.
Példakép kategóriában Hrutka Róbert, életmű kategóriában Németh Gábor, míg újító kategóriában az Akkezdet Phiai kapta a különleges beton plakettet.
A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete 250 tagot számlál, és sok ismert zenészt tud a soraiban.
Az egyesület alapvető feladata
Alakulása, azaz 2007 óta a könnyűzenei szerzők általános érdekképviselete, tagjainak érdekvédelme és érdekérvényesítése. A szervezet díjat alapított 2023-ban azzal a céllal, hogy a magas színvonalú alkotó és előadó-művészeti tevékenységeket elismerje és ösztönözze.
- A díj nem közvetlenül egy adott év teljesítményét, hanem az alkotó szakmára kifejtett hatását értékeli - fogalmazott Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke, aki a díjazottakat személyesen felkeresve adta át a különleges, vízcseppet és hullámokat ábrázoló beton plaketteket.
Példakép kategóriában az elismerést Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zenész és zeneszerző kapta.
Eddigi pályafutása során több mint 200 nagylemezen dolgozott, és közel ezer reklám - és filmzene megírására kérték fel. A díj átvételekor arról beszélt, kizártnak tartotta pályája elején, hogy valamikor példakép lehessen.
- Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy zenész leszek. Gyerekkoromban elvesztettem a hallásomat, nem tudtam beszélni, hét éves koromig jártam a kórházakat. A doktor bácsi azt mondta, hogy majd megtanulok beszélni, a hallásom viszont már nem lesz jobb, legfeljebb nem leszek zenész. Ezek után a hangszer jelentette nekem azt a kaput, amit meg tudtam nyitni önmagam és mások felé is. Kiskamasz koromban eldöntöttem, hogy nekem ez lesz az életem – mondta el Hrutka Róbert.
- „hiszek abban, hogy pár jó hang is képes megváltoztatni a világot. A zene pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Most ezt a dalt írjuk egész életünkben”.
- fogalmazott Hrutka.
Hrutka Róbert és Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Újító kategóriában a díjat az egyesület elnöksége az Akkezdet Phiainak ítélte oda, mint a budapesti underground hip-hop legfontosabb csapata.
A beton plakettet együtt vette át a három tag, azaz Saiid (Süveg Márk), Újonc (Závada Péter) és DJ. Frequent (Havas Patrik).
- Mindig is újdonságra törekedtünk, volt bennünk egy konvekciókkal szembeni lázadás – fogalmazott Závada Péter. - Underground akartunk maradni, de aztán nem jött, vagy nem teljesen jött össze.
Süveg Márk szerint manapság nehéz újat kitalálni, mert már minden meg lett írva. Az a fontos, hogy befelé, és csapat esetén egymásra kell figyelni, és nem visszaigazolást várni a social mediában. Havas Patrik úgy véli, mindenkinek önmagának kell maradnia ahhoz, hogy maradandót tudjon alkotni.
A SZERZŐK Egyesülete az életműdíjat Németh Gábor dobosnak, dalszerzőnek adományozta.
Németh Gábor
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Játékát számtalan együttesből ismerheti a közönség, legyen az a Bikini, a Skorpió, a Beatrice, a P. Mobil vagy épp a róla elnevezett Németh Gábor Project.
- Aki valamikor elkezdte a zenélést és komolyan gondolta, annak nincs vége soha, maximum a föld alatt
– mondta el Németh Gábor a példakép díj átvételekor.
- Eredetileg csellózni tanultam, és 8 év után váltottam át a dobra. A célom az lett, hogy a legjobb dobos legyek, rengeteget gyakoroltam. Millió zenekarban játszottam, és a pályafutásom csodálatos ilyen szempontból is.
Videók a három díjátadásról
Kiemelt kép: Akkedet Phiai/Bellon-Nagy Kata
