|
|
|
| Előadó: | Rydu |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Für Tibor Hámori Péter Für Attila Kámán Béla |
|
Tibbah |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Phat:
Nagyot fordult a világ, tengap óta
Vagy csak én érzem úgy mintha tegnap lett volna
Hogy tudtam és hittem, enyém a holnap
És figyelnek fentről majd időben szólnak
Hogy nyilnak az ajtók, valóra válnak...
A tervek, a jók mindig kapnak kegyelmet
Hát, legyenek elvek
Szívem majd megsúgja, hogy merre menjek és kinek engedjek /JAH/
Jöttek az első nehéz napok
Az első stresszek mikor azt hittem hogy ehhez kevés vagyok
Az első vesztes csata, utána az első álmatlan éjszaka
Könnyekkel küszködve az ágyamban
Az első igazán, igazi szerelemnek...
Is vége szakadt, ma már pillanatok alatt "flesh"
Az első temetés, amikor leesett
Hogy hiába minden nem tehetünk eleget
Láttam sírni az anyám, ahogy vittek lánc és bilincs
Meg egy hideg zárka ajtó amin nincs kilincs
Nagyon hiáynoznak ma is a spanok
Remélem érzitek, hogy én mindig veletek vagyok /közben/
Végig írtam, ahogy közben végig éltem
Lekövettétek rímben míg a jelenhez értem
Most a három műszak, millió napokig
Az egyre távolabb kerülő vagyonig
De mi éri meg, a nagy pénz
Vagy hogy nyugodtan alszom, és nem kell hogy takarjam az arcom
De még így sem flesh, egy pár éve rohadtul nem flesh
Hogy ennek jó vége soha nem lesz
Mert úttalan utakon a sors és a végzet
Ami minden pillanatban irányít téged
Talán felém, talán tőlem távol
Egy bennünk élő másik világból
Cof:
Engem megnyugtat, hogyha éppen vagyok úton
Hogy hova kell odajutnom, azt nem is fontos tudnom
Furcsán elégedetté tesz, hogy megfoghatatlanná lesz a test
A sebesség hatására
Nem foglalkoztat más, csak hatoljak mélyen a tájba
Haggyak egyre inkább magam mögött minden hátra
Gondolat kap szárnyra és a fene se bánja
Csönd van körülötte és sok van még hátra
Meg annyi fény, meg valakinek az álma
Gyorsan tovább, mielött valaki reklamálna
Szalad alattam a sztráda, szalagkorlát a határa
Annyiban más, nincs kolrátozó tábla
Sok korlátozott álma változzon valóssá
Víz lehetne reményük, a Földet végleg elmosná
De kell most más, mert nincs varázs
Marad az úttalan utakon a furikázás
A pénzzel napról napra gurigázás
A világon van még tuti száz más
Olyan szerencsétlen aki mindig csak tétlen
Siránkozik álladnóan, hogy miért éppen
Ő van a pihenőben, a lelke a libegőben
Az álom kifogyóban van, az élet kihülőben
De szerencsére tart még a sebesség és az út
Bár, túlon-túl bonyolult és kicsit hosszúra nyúlt
A 2019-es A Dalban és szintén abban az évben a Petőfi Zenei Díjkiosztón is az év dalszövegírója elismerést kapta. Majd eddigi pályafutását megkoronázva 2022-ben is a legjobb dalszövegírónak választották Szepesi Mátyást, ezúttal az Artisjus döntnökei. Saját együttese, a Konyha mellett számtalan produkciónak alkotott illetve jelenleg is ír. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen körülmények között szokott dalszöveget szerezni, milyen impulzusok érik, és mik a praktikái.
Szepesi Mátyás-dalszövegek itt.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Artisjus-díjat kapsz?
Szürreális volt, nem akartam elhinni. Nagyon sokáig minimális szakmai visszajelzést kaptam, aztán három év alatt szinte minden díjat megkaptam, időm sem volt álmodozni róla. Nagyon jól esik természetesen, volt bennem először egy kis félelem, hogy mostantól nehezebb lesz bármit leírni a saját elvárásaim miatt, de az azóta eltelt időben szerencsére inkább azt látom, hogy önbizalmat adott, kevesebbet görcsölök mint régen.
- Mennyire könnyen vagy nehezen szülöd meg a dalszövegeket? Vannak praktikáid?
Nagyon vegyes a kép, volt szöveg ami öt perc és volt ami tizenkét év alatt készült el.
Praktikák és hipotézisek mindig jönnek és mennek, most ami nagyjából egyezik minden folyamatban, hogy igyekszem ösztönös pillanatokból kiindulni és próbálok nem leírni semmit "tisztán agyból" - az a logika, amivel a hétköznapokban működök, az a dalszövegben unalmas és erőltetett.
- Mi volt a legkülönlegesebb szituáció, amikor a múzsa homlokon csókolt?
Fú. Chat-ablakban lógva, filmnézés, sétálás vagy autóvezetés közben, turnébuszban ülve - ezek furának hathatnak, de sokat elmondanak az ihlet természetéről. Ami még nekem is meglepő volt: edzőterem öltözőjében, gyereket iskolába kísérve, parkolás (!!!) közben.
- Mit tehet egy jó dalszövegíró? Sok tartalmat fogyaszt, verseket olvas annak érdekében, hogy minél több inspiráció érje, vagy épp fordítva, hogy ne érje túl sok külső befolyás?
Örök kérdés. Szerelmem költő és író, ő inkább az utóbbi módszer híve, én inkább az előzőé. Az írásra vonatkoztatva egészen pontosan azért veszek elő újra és újra bizonyos szövegeket (dalokat, verseket, ad absurdum rapszövegeket, filmes dialógusokat) hogy emlékeztessem magam, mi az a színvonal, ami alá nem megyünk, amitől az érzéseim vagy a belső logikám nem téríthet el, akkor is ha utóbbiak szerint kerek lett, amit leírtam. Egyébként meg azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni, vagy legalábbis nem gondolom, hogy érdemes.
- Számtalan példa van arra, akár nagy költőink, akár kortárs szerzők esetében, hogy nehéz körülmények között születtek maradandó alkotások. Tényleg nagyobb inspirációt jelent, ha "borús az ég", mint amikor "süt a nap"?
Abszolút, több dolog miatt is. Egyrészt ilyenkor olyan dolgokat élünk át, amiket ritkán, másrészt - ezzel összefüggésben - amikor az emberekben érzelmek dúlnak, távolabb kerül a valóságtól, ami a legfontosabb kulcs az íráskor. Harmadrészt van Bereményi Gézának az a gondolata, amit nagyon szeretek, nem fogom tudni pontosan idézni: "Ha valamit nem tudsz megoldani az életedben, oldd meg egy dalban".
- Szerinted kik a jó dalszövegírók, és miért? Tudnál példát itthon és külföldön, indoklással?
Én azokat szeretem, akik számomra, mint "hétköznapi, érző" ember számára is átélhető dolgokat írnak úgy, hogy a szöveg/nyelvhasználatukkal saját, felismerhető, izgalmas világot teremtenek. Nagyon sok mindenkit szeretek, azzal a fenntartással, hogy nem minden szerző minden szövegét szeretem, ilyenkor sokszor döntenek szubjektív szempontok is - pl egy téma engem érdekel-megérint-e vagy nem. Legnagyobb kedvenceim: Bérczesi Robi, Beton.Hofi, Kiss Tibi, Beck Zoli, nem magyarok közül pedig Ani DiFranco.
- Nem mondhatok le magamról címmel nemrégiben dallal, és hozzá forgatott klippel jött ki a Konyha. Mi ihlette a dalt?
Egy átmeneti személyes krízishelyzet, amikor hónapok érzelmi munkáját láttam a kukában landolni. A végleges szöveg fókusza nem ez lett teljesen, de sokszor van az a pont, amikor a már megszületett szövegrészlet - jelen esetben a refrén – elkormányozza a folytatást a valóságtól, ami nem is baj, mert olyat mint a valóság, úgysem lehet írni (meg minek).
- Hogyan alakul a Konyha élete a következő hónapokban?
Hálistennek sűrűn, az elmúlt években sem unatkoztunk tavasztól őszig és úgy néz ki idén még több koncertünk lesz a szezonban. Emellett a hatodik lemezünk írásának hajrájában vagyunk, jelen állás szerint júniusban stúdióba vonulunk, ősszel kiadjuk és bemutatjuk az új albumot. Munkacímünk egy darabig "Madridi gép" volt, ez nemrég "Elveszíteni hoztam"-ra változott. Hangzásilag visszatérünk a korai nyersebb világunkhoz, ezzel párhuzamosan zeneileg viszont egyszerre lesz érettebb és kísérletezőbb, bekerült sok soulos-jazzes akkord és apró finomság.
