|
|
|
|
|
| Előadó: | Hangyák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nyál ízû romantika. Az öngyújtó halála.
I love you színû arcok. De te nem nézel utána.
És már te is utálod magadat, és már te is gyûlölöd a szavakat, amikkel eddig tengetted társadalmi életed, amit mástól lestél, mert annyira tetszett, és annyira vagány, és a tévében a gengszter is azt mondta egyszer..
És a discoban is ez megy, a falu bikája,
aki másra se gondol, de nincs is mivel, mivel elhat az agya, de fõ a tartás, a tökéletes feszítés a hibátlan lazaság, a friss lehellet, a lakkozott haj, s ha úgy hozza a kedve, egy hajlandó csaj,
akinek minden mindegy, csak farok legyen rajta, és te is rájössz, mert találkoztok majd ha, minimális IQ-val a maximumon, nem szakad rád ez a néma iszony.
Mert neked ihleted van az erotikára, és már kevered a nyálad a ritka nászra, rövidre zárt, kiégett aggyal, iszod a szódát heroinhabbal, mert ugye mindenki hülye, aki nem lövi magát, és nem rohad rá a mûanyag kabát, ott nagyobb az
arc, mint a váll, s már kevesebb az ember, mint a nyál.
És te már elõre utálod magadat, és már elõre gyûlölöd a szavakat, amiket most fogsz használni naponta hétszer, mert megváltoztál és mert rávisz a kényszer,
de ezek a szavak már ugyanolyan üresek, s ha kijönnek rajtad az értelmi tünetek, hát mélyen hallgatsz arra az idõre, amíg el nem múlik ez a szokatlan állapot, sirással keveredõ furcsa gesztusok, nem sok a remény, de mégis túléled, mégis legyõzöd azt a nyomasztó érzést, amit mindig le kell gyõznöd, hogy magadnál maradj, míg a felszínen fuldokolsz, kapálózva küzdesz, kétségbeesve keresed magad, hogy el ne süllyedj.
És te már hiába utálod magadat, s már hiába utálod a szavakat,
amiket mindenki használ naponta százszor, s nem jut eszükbe se most,
se máskor, hogy ezek a szavak már régen nem szavak,
az igazi szó egyetlen gesztus, egy félreérthetetlen megnyilvánulás, egy kimagyarázhatatlan tény.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
