|
|
|
| Előadó: | Hangyák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nyál ízû romantika. Az öngyújtó halála.
I love you színû arcok. De te nem nézel utána.
És már te is utálod magadat, és már te is gyûlölöd a szavakat, amikkel eddig tengetted társadalmi életed, amit mástól lestél, mert annyira tetszett, és annyira vagány, és a tévében a gengszter is azt mondta egyszer..
És a discoban is ez megy, a falu bikája,
aki másra se gondol, de nincs is mivel, mivel elhat az agya, de fõ a tartás, a tökéletes feszítés a hibátlan lazaság, a friss lehellet, a lakkozott haj, s ha úgy hozza a kedve, egy hajlandó csaj,
akinek minden mindegy, csak farok legyen rajta, és te is rájössz, mert találkoztok majd ha, minimális IQ-val a maximumon, nem szakad rád ez a néma iszony.
Mert neked ihleted van az erotikára, és már kevered a nyálad a ritka nászra, rövidre zárt, kiégett aggyal, iszod a szódát heroinhabbal, mert ugye mindenki hülye, aki nem lövi magát, és nem rohad rá a mûanyag kabát, ott nagyobb az
arc, mint a váll, s már kevesebb az ember, mint a nyál.
És te már elõre utálod magadat, és már elõre gyûlölöd a szavakat, amiket most fogsz használni naponta hétszer, mert megváltoztál és mert rávisz a kényszer,
de ezek a szavak már ugyanolyan üresek, s ha kijönnek rajtad az értelmi tünetek, hát mélyen hallgatsz arra az idõre, amíg el nem múlik ez a szokatlan állapot, sirással keveredõ furcsa gesztusok, nem sok a remény, de mégis túléled, mégis legyõzöd azt a nyomasztó érzést, amit mindig le kell gyõznöd, hogy magadnál maradj, míg a felszínen fuldokolsz, kapálózva küzdesz, kétségbeesve keresed magad, hogy el ne süllyedj.
És te már hiába utálod magadat, s már hiába utálod a szavakat,
amiket mindenki használ naponta százszor, s nem jut eszükbe se most,
se máskor, hogy ezek a szavak már régen nem szavak,
az igazi szó egyetlen gesztus, egy félreérthetetlen megnyilvánulás, egy kimagyarázhatatlan tény.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
