|
|
|
| Előadó: | Rózsaszín Pittbull |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Jepy Kunos Péter Méhn Zoltán Nagy Imre |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
„Álmodni szabad még egyáltalán?”
2 körül a próbaterembe,
Beleszívtam a vadkenderembe.
Ott van a Jepy és ott vagyok én,
Pár perc múlva megjött a Méhn.
Alig, hogy vége a néhány szónak,
Hátra nézünk, mert valakik szólnak.
Lábunk közt durván bedurran a motyó,
Előttünk áll tizenkét lotyó!
Mindegyik letérdel,a faszra vár,
Letesz a gitár és a gatya kitár.
Belép az Imi, vele van a Kunos,
Luvnyákat szopatni ó mily gusztusos.
Nem haboznak semmit, ők is beállnak,
Néhány ribancot torokba vágnak.
Eltelt fél óra, de még mindegyik éhes,
A farok még bírja, de a sperma véges.
Zsibbad a farkam, most már nagyon,
Hadd zsibbadjon, fogom, azt hagyom.
Zsibbad a farkam, most már nagyon,
Hadd zsibbadjon, fogom, azt hagyom.
Megkapunk mindent amit csak lehet,
Pittbull az Pittbull és szopatni szeret.
Nem érdekli őt a nő elméje,
Csak az hogy a torok elég mély-e.
Rácsatlakoznak a központi agyra,
Mindegy, hogy zsibbad akkor is nyomatja,
Tarkó megtámaszt és mozgat a fej,
Kiélvezi mikor a nő farkat fej.
Népdal effektet mindenki várja,
Járjon a fasz szájról szájra.
Már mindenkiből minden ki lett szívva,
Herénk is szottyadt, mint az aszalt szilva.
Geciből is esetleg már csak por van,
A bráner zsibbad, de köszönöm jól van.
Kicsit már löttyedt de harcra kész,
Ha fel áll a fasz, meg áll az ész.
Zsibbad a farkam, most már nagyon,
Hadd zsibbadjon, fogom, azt hagyom.
Zsibbad a farkam, most már nagyon,
Hadd zsibbadjon, fogom, azt hagyom.
Kegyetlenül beszívtunk tegnap éjjel,
Nem bírtunk a szenvedéllyel.
Elmentem valami kurvát keresni,
Erről csak annyi, árokba esni.
És a partján faszom csak dagadt,
Úgy volt, hogy baszok és úgyis maradt.
Szemem kinyílt a nőket sehol se' látom,
Rájöttem, ez egy rózsaszín álom.
Zsibbad a farkam én nem bánom,
Ilyen nálam egy rózsaszín álom.
A cerkám nem viccből dagad,
Gyere bébi vesd rá magad.
Mert ez itt áll télen-nyáron,
Egyél belőle csak azt várom,
És ha kell még, gyere vegyél,
A makkom végén menzás legyél.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
