|
|
|
| Előadó: | Missh |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mr.Missh:
Tudom, hogy vége bébi, esküszöm, hogy nem is bánom.
Csak az a baj, hogy a hívásodat mindig várom.
Hiába mondom, hogy nem érdekel, sohasem, senki sem,
de az arcod mindig ott a fejemben.
Hányszor mondtam, nem mehet így tovább,
de a kurva szívem valamiért mindig oda húz hozzád.
Ez a sok veszekedés, nem véletlen
bárcsak határozott lehetnék az életben.
Hogy megmondjam, soha többet nem lesz még egyszer,
csak én leszek meg te leszel, teljesen külön életben.
Egy olyan nővel lennék, aki odafigyel rám,
és nem azzal foglalkozik mi ez a gyanús telefonszám.
Úgyhogy bébi, én örülök, hogy vége,
akármilyen nehéz, a szívem félre van téve.
Tudom én vagyok, az aki elcseszte,
én szerettelek Téged, és ez mindig jusson eszedbe!
Minden nap kell egy perc, hogy lássam,
Soha nem láthatom őt mással.
Mindig ezt teszem, megszeretem aztán elvesztem,
Minden nap kell egy perc, hogy lássam.
Mindennek vége lett, a világ színtelenné vált,
úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, akit elhagyott a világ.
Tudom nem vagyok gyenge,
de most gyengébb vagyok, mint bármikor.
Tudom most nagyon utál engem, pedig szívében örökre várni fog.
Élve megöl a méreg és látom, hogy másokkal van.
Mikor látom, hogy másokkal van a szívem majd szétrobban.
De nem tehetek semmit, és csak miattam tartunk itt,
a szívembe nézve rájövök, hogy megtennék bármit.
Minden nap kell egy perc, hogy lássam,
Soha nem láthatom őt mással.
Mindig ezt teszem, megszeretem aztán elvesztem,
Minden nap kell egy perc, hogy lássam.
Minden nap kell egy perc, hogy lássam,
Soha nem láthatom őt mással.
Mindig ezt teszem, megszeretem aztán elvesztem,
Minden nap kell egy perc, hogy lássam.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
