|
|
|
| Előadó: | Vészbejárat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nagy Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Intro:
Jó estét kívánunk,
a kedves világnak jó hírekkel szolgálunk.
Láthatták, ma kicsit furcsa az ég,
de pánikra, higgyék el, semmi szükség.
Az idő kicsit borús, mintha elbújt volna a nap,
de mint a mesékben, a felhőkből piros hó szakad.
Legyen mindenkinek sikeres hete,
felfordult világba szokjunk csak bele.
Verse:
Betelt a pohár, a hangomat felemelem,
micsoda műbalhé meg műszerelem,
gagyi party, műélvezet,
a valóság előtt a mesterséges vezet.
A képzelet szárnyal el a tények elől,
amíg a sóvárgás minden jóérzést kiöl
belőlünk,
felőlünk
mehet, felőrlünk
néhány generációt,
az akciót
taps fogadja és őrjöng a nép,
a tömeg a saját útjára lép.
Nincs igazság, de hazugság se nagyon,
azt ilyesmi nem fog ki az emberi fajon.
Te jó ég! Mi van itt? – Kapkodod a fejed.
Igazság nincs – itt már hazudni se lehet?
Realitás relatív, gerincesség negatív.
Mindenkinek igaza van,
csak a jó ég tudja, hogyan.
A pofátlan itt király, a kőszívű a kemény,
az alázatos gyenge, az elégedett szegény.
Hűség? Hülyeség! Becsület? Rossz vicc!
Az a legjobb hívő, aki semmit sem hisz!
Rájövünk lassan, hogy felfordult a világ,
deformált életünk segítségért kiált.
Nem hittük el soha, de most az arcunkba nevet,
Itt van, és esik és maga alá temet.
Refr:
Hey-ho, esik a piros hó!
Ki mondja meg nekem: mi a rossz, mi a jó?
Ha torz a norma, ha fekete lesz a fehér,
a toleranciánkba sok minden belefér.
Verse:
Itt vagyunk, esik a piros hó,
már rég nem hoz virgácsot a Télapó,
hisz itt mindenki jó, olcsó illúzió,
személyre szabott a szellemidrog-akció.
Egymásban keressük a hibát,
beteg szívünk most istenért kiált.
Találunk magunknak földtől az égig,
a kínálat isteni, nézzük csak végig:
válogathatsz közülük, van keleti meg magyar,
régi meg remix, a választék pazar.
Vagy ez a kanyar csak nekem túl éles?
A fejünk tele, de a lelkünk még éhes!
Mindenben őt látjuk: fűben, fában, kőben,
gazdagok vagyunk, van istenünk bőven.
Nincs új a nap alatt, kísértjük a múltat:
válassz egy istent, vagy keverj magadnak újat!
Megvolt? Ja! Mint az Attila kardja,
mint az ebola: bekapja, aki csak akarja.
Aki nem akarja, az lenne a marha,
nekik Jézusban hinni még viccnek is durva.
A vélemény számít, mintha szavazás lenne,
hogy elvetjük, vagy hinnünk kell benne.
Nem hiszünk benne, de jobb észrevennünk:
az a mi mázlink, hogy ő még hisz bennünk.
Bridge:
Hey-ho, ez ám a jó,
Hey-ho, ez ám a show,
Hey-ho, ez ám a jó,
Csak lazulunk, lazulunk, az van, amit akarunk…
Refr.
Verse:
Képzeld el, bevállalom: Jézus a király,
az ítélőbíró, aki most még kivár.
Bevállalom, úgy tudom: ez király,
az ő szava mindig és mindenhol megáll.
Tudom, érdeket sértek, de hallgatni vétek,
elnézést kérek, hogy elnézést nem kérek.
Nem férek a bőrömbe, mert közbeszól az Isten,
már közeleg, s ha itt lesz, megváltozik minden.
Az igazság kell ide, egyenes beszéd.
Ne szaladj el, ha a fény jön feléd!
Betegségünkben ő a szív-gyógyszer,
ott belül rá vágyik minden ember.
Jézus a válasz, ez lelket frissítő,
a végveszélyben egy vészbejárat ő,
de lásd meg: itt nem a vészbe mész be,
ha hozzá futsz, egyszer csak azt veszed észre,
Hogy világos, mi a fekete, és látod mi a fehér,
tudod mi a méreg, és tudod mi a kenyér,
érzed, mi az igazi, és érzed, mi a bóvli,
meglátod, hogy melyik oldalra érdemes állni.
Egy csapásra kiderül, hogy ki az, aki becsap,
elég a szenny, és csak az érték marad.
Lehull a lepel, és felismered vele:
milyen is a hónak a valódi színe.
Refr.
Bridge
Vele világos, mi a fekete, és látod mi a fehér,
tudod mi a méreg, tudod mi a kenyér,
érzed, mi az igazi, és érzed, mi a bóvli,
meglátod, hogy melyik oldalra érdemes állni.
Egy csapásra kiderül, hogy ki az, aki becsap,
elég a szenny, és csak az érték marad.
Lehull a lepel, és felismered vele:
milyen is a hónak a valódi színe.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
