|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Meggyújtok egy füstölőt, a bort kitöltöm,
csengő megszólal, parfüm, és jövök rögtön,
-Helló! -Szia! -Kabátod tedd csak oda!
gyertya is ég már, valami halk muzsika
szól a hangfalakból, éppen csak érzem,
nem hallom, de látom: nem vagyok képben,
egy whiskey-t lehúztam, hogy nehogy zavarba
jöjjek, ha valami olyasmit mondana,
ami a vágyam régen, de lépni nem merek,
sokszor négyszöget hiszek, hiába kerek,
amit látok, valami átok, megfoghatatlan,
a logikát ne keresd soha a gondolatban,
ha lenne megfejtés, már kitalálták volna,
szerelem nélkül élni, mint buborék nélkül a szóda,
puncit láttam ezret élőben és filmen,
sokminden van kinnt, de a legfontosabb, itt bennt
ami, ha mindenki más, ő akkor sem hagy cserben,
az Ördög mindig veszít, hisz' nincs a tervben,
hogy a világ vége előtt a szívem kiöntöm,
szabad leszek végre, hiszen minden börtön,
magába zárja a smasszert, úgy, mint a bűnöst,
valami tudatalatti zaj halkan lökdös
a szakadék széle felé: a mélybe szédülök,
a villamosszékre a végén önként ülök,
felébredek valami neszre: mellettem fekszel,
rád nézek: nyugodtan alszol; nagyon tetszel,
ez az élet rendje, legalábbis gondolom,
messze még a végeredmény, mint gyalog az Oktogon,
ábrándozni gyarlóság, de, tudod, mézédes,
olyan, mint a társkereső, ami fényképes,
hiszen a máz alatt, ki tudja, mi a töltelék,
ha rajtam múlna, én tiszta vizet öntenék
a pohárba, az utolsó csepp mindent összedönt,
ahogy a sok apró falu, ahol folyó kiönt,
de mégis megnyugszom, pedig nem értem,
hisz' a végtelenről én mindig végesen meséltem,
mi lenne hát a tanulság? a Fekete-lyuk titka,
a ráció mindig változik, a maradandó ritka,
hajszálon függő elméletek, változó szabályok,
álmaim földjein is jönnek néha aszályok...
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
