|
|
|
| Előadó: | Krella |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. verze
nekem mérlegem sincs,nem hogy hiány,vagy eggyező,vagy többlet
de jó lenne ha nem látnék,mindenbe többet
,jó lenne ha a szív,és az ész egy
vágányon haladna innentől amíg élek
fú de kéne már egy olyan lány,akit szeretni lehet
biztos sok van belőlük,de nekem még eggyikel se ment...
Fú de kurva jó lenne egyszer már érezni
nem csak túl élni a szürke hétköznapokat,élvezni(hé)
fúúúú,de elég volt már abból
hogy mindenki lázad,hogy semmi sem klappol
hogy ami kell nem lehet,ami van az meg kalap szar
üljj le egy sötét szobába,egy kicsit magaddal
és értékelj,bírod még mértékkel?elveszett a fonal
ég a gyertya kétvége,a fejed hasogat
megint jön a hétvége,az élet kocsmasora
felemészt a tömeg,a divat,utolsó vacsora!
ref.:
minden érzés nyitott kapu,csukott ajtó
szárad a festék,megsüketültem a zajtól
rózsaszín feledés,lehulló zöld levelek
virágzó rózsa,ami fekete...beteges!
egy szürke papagáj,hófehér holló
nekem az érzés,gyerek kezébe olló
bukott angyal,bukott már herceg is
én vagyok az a,kínos csönd percekig
2. verze
fú de elég volt már magamból
hittem fűnek-fának,garantált frontális karamból
édes tudatlanság,utolsó boldog percek
aranyos a sok senki ahogy a porondon herceg(éé)
fú de elég volt már belőled
az érdek barátok,mint egy elszáradt hajvég letörtek
az idő velem van,mert nem emlékszek rád
csak a gyűlölet maradt belőled na meg egy részeg lány(yeah)
fú,de élég volt már tényleg
hogy mindenki más hibás a végére már csak én nem
hogy leígértek már több ezer csillagot,de nézd
csak az van amit hoztam,mer azt megette a penész(phö)
fúúúú,de elég már a sok depotól
hogy alig építesz fel valamit,de egyből lebontod
amit nem tudsz ne beszéld,a csend ész és béke
nem prédikálok csak becsületet csempésznék én be
ref.
3. verze
fú,de jó is volt évekig vakon
nem láttam a lekoccoló arcokat,aki volt spanom
nem láttam a kontrasztot a rétegek közt,és most
undorodom attól hogy a hozzá nem értő észt oszt
istenem adj türelmet,mert ha erőt adsz ölök
fú,de elég jó pofiból,hogy a hátam köpködöd
fú,de iszonyodok már mindenki mástól
azt sem tudod kivagy,a százezer imázstól
itt azok vannak csöndben,akik mindent tudnak
itt csak azok beszélnek,akik mindent buktak
én csak azt látom,amit szeretnék látni
van nekem is!szemet húnyok más hibáin...
ki korán kel,arulja el mikor fekszik?
nem érkezik válasz arra hogy'az ki volt'?ez cink!
aki velem volt messze már,minenkit dobtam
INWARDPHASE-KRELLA van szokjad!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
