|
|
|
| Előadó: | Krella |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1.verze
én a búcsúval nyitok,ezúton hát szia
szerény személyemben az eutanázia...
egyszer elnyerem a csendem...
egyszer majd nem hallasz mert nyertem!
egyszer nekem is jó lesz ám csak várok
addig ameddig ez a szárny csap százszor
egyszer majd elveszek egy dalban!
egyszer már nem szenvedek halkan...
egyszer majd megyek de álmos vagyok még
egyszer majd ne várj,mert álmos vagyok már
egyszer majd eljön akit várok vakon rég
egyszer itt volt előttem,de nem látom nagyon már
egyszer majd elragad az imázsom téged is
de egyszer majd nem marad aki várjon és ez méreg így
egyszer majd elkapok egy szellőt
megülöm,tova szállok,de én nem elszek felnőtt
refrén:
egyszer majd letisztul a nevem
hogy kit alakítottam?a saját jó istenem
egyszer majd én leszek a jelen
az a jövő,ott a múlt leszek,ami semmit sem jelent
jelentem a bukás az én egyvelegem
egy olyan váll vagyok,amit az élet nem vereget
egyszer majd én leszek az eged csak neked
csak érted,hogy sehova se kell emelj
2.verze
én leszek a minden,amire semmi se kell
ég a fületek minden sorom a valóság egy tünete
én lehet
az a minden életképes elképzelést lepusztító gondolat mag vagyok,ami nem szünetel
egyszer majd lehull minden lepel
csak ne hogy ami engem takar üres legyen mire kell
egyszer majd nevetek egy nagyot
repperek nem ellenetek,de nem veletek vagyok!
egyszer engem suttog majd az éj
de nyugalom aludni tudtok majd azért
le csukódnak a szemek,ha tudtok majd azért
de csak óvatosan,mert ha buktok majd azért
egyszer majd belém látják,ami soha se ment
de egyszer majd rájönnek,hogy nem véletlen mondtam el ezt
egyszer majd megköveznek sokan
csak magam adom figyelembe se veszek másokat...
Refrén 2x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
